Nagy Krisztián - A naplóm

Szerintem a mai digitális fotózásnál elengedhetetlen, hogy az utómunkát egy jó kép készítése után kihagyjuk. Persze itt nem csak feltétlenül azokról a fotókról van szó, amik férfimagazinok címlapján található "etalon nők"-ről szól (valljuk be őszintén, szívesebben nézünk egy ilyen képet, mint egy copfos, pattanásos, anorexiás fruskát), hanem akár egy tájkép égboltjáról, vagy egy jól sikerült családi emlékkép csinosítására gondolok. Szerencsére nagyon sok lehetőségünk van a számítástechnika és az internet segítségével a fényképeink "feljavítására" de azt hozzá kell hogy tegyem, ez a tuning csak igazán akkor ér valamit, ha alapból is jó a verdánk. Egy Trabant feltuningolva sem fog menni 200-zal, tehát egy jó alapkép elengedhetetlen! Sokszor használom arra az utómunkát, hogy elérjem azt, amit fotózáskor a szűkös kereteim között nem tudtam. Ha lenne stúdióm, nagy térrel, rengeteg féle-fajta világítással, hátterek, ködgép, stb, valószínűleg nem kellene ennyire "be...

Tegnap délután / estefelé összeállítottam a vakukat, állványokat egy kis portrézásra. A feleségem -Kriszta- rajzolgat mostanában és egyre jobban sikerülnek az alkotások. Szeretne rólam portrét rajzolni és ennek az a legegyszerűbb módja, ha lefotóz és a kép segítségével készíti el a rajzot. Úgyhogy tulajdonképpen én lettem a modell, DE ahhoz hogy a fényképezőgépet beállítsam, jópár próbaferlvételt készítettem - persze róla. Miután meglett rólam a kép, a végén oda jutottunk ki, hogy tulajdonképpen én fotóztam őt!  A fényképeket a képen látható beállításokkal készítettük. A hajfény sajnos még mindig hiányzik, még nem sikerült gémes állványt készítenem hozzá.   Utómunka: RAW konvertálás -szintek beállítása, a háttér piros színű volt, ezt lehúztam feketére. Az én portrémnál: szemre fény, lensblur a pólómon lévő feliratra, vignettálás a sarkoknál. Kriszta portréinál: bőrhibák retusálása, szemre fény, ajkak enyhe szaturálása, ing kékjének erősítése, lensblur az ingre...

Pár perc előkészület után készült ez a fotó. A hátteret a szobaajtó adta, főfény egy Canon 540EZ vaku diffúzorral, rádiós kioldással a szoba előtt, derítésnek pedig a szoba 60W-os izzóját használtam. A felvételhez Canon EF50 1.8-as optikát használtam. Szeretem ezt az optikát, mert az árához képest nagyon szép képeket rajzol! A beállítások:  F5-ös rekesznyílás, 1/80 zársebesség, ISO200 mellett. Merengő Utómunka nem volt túl sok: a RAW konvertálás - szintbeállítsok után, szelektíven adtam egy kis fényt az arc árnyékos felére, keveset a keresztre. A mellkasról  pedig lehúztam a csúcsfényket. Minimális retusálás, fekete-fehér tónusok beállítása, vágás.

Meglepetésemre a kiállításon kirakott vendégkönyvbe írtak között megtaláltam a nevemet. Az aláírásból nem jöttem rá, hogy ki lehetett aki gratulált a képekhez, de azóta már tudom, hogy egyik munkatársam nézte meg a kiállításunkat. Köszönöm szépen Tamás!

Makrózgattam a hétvégén, pár napja fogott elpusztult tücsök volt a "modellem". Összeállítottam a szettet, amivel hatalmas nagyítást tudok elérni: fényképezőgép - közgyűrűsor - 70-200 optika 200mm-en - 67-58mm szűkítőgyűrű - 58-52mm fordítógyűrű - Helios 50mm-es optika fordítva. A tárgytávolság kb. 4-6 cm. Ekkora nagyításnál kézből fotózni lehetetlen ha szép képet szeretnénk, így nem a fényképezőgép van mozgatva, hanem előtte a tárgy. Mivel a mélységélesség nagyon kicsi, ezért a végen lévő Helios optikán a rekeszt beugrasztom - így növelve az éles rész, ami így is csak kb. 1mm. Mivel a nagyítás óriási, a rekesz is szűk, ezért az exponálógombot el lehet felejteni, mivel bemozdítja az egész szerelvényt. Lehet visszaszámlálást vagy távkioldót használni, de van célravezetőbb megoldás is: a fényképezőgép rá van az USB porton keresztül kötve a számítógépre. Bekapcsolva az élőkép funkciót a kereső vagy az LCD kijelző helyett a monitor jóval nagyobb képén állítom a fókuszt és a ...

Pár éve ez még hihetetlennek tűnt.Az ember leül a számítógépe elé, felmegy az interneten az E-bay-re, böngészik ezer és ezer árucikk között, pikk-pakk megtalálja a számára legkedvezőbbet, pár kattintás és már ki is fizette dollárban és csak a postásra kell várnia. Kínából a csomag kb. 2 hét alatt meg is jön... Így rendeltem már jópár dolgot - jóval olcsóbban mint az itthoni árakon. A napokban a legutolsó rendelés meg is jött az új rádiós vakukioldó szettem. Az adó a fényképezőgépen vakupapucsára van ültetve, a vevőre pedig rá van csúsztatva a vaku.   Az eddigi fotocellás kioldók helyett azért szerettem volna legalább egy rádiós kioldót is, mert így a fényképezőgépre nem kell vakut raknom, hogy annak a fénye elvillantsa  a többi vakut. Nagyon sok esetben a gépen lévő fővakuval csak éppen egy kicsit villantottam a mennyezetre - hogy ne látszódjon a témán, de a többi vaku villanjon. Igenám, de akkor minek a drága vaku ha csak pöszmörög? Így a Metz 48AF-1 a rádiós kioldássa...

Az eső ellenére a kiállítás megnyitón aránylag sokan voltak. Kellemes csalódás volt a megnyitó, ugyanis nem a "hagyományos" elmondok pár mondatot - felolvasom papírról stílusban zajlott, hanem Turai Gábor Kamil művészetfilozófus szinte egy kis tárlatvezetést tartott. Minden kiállított képhez volt valami hozzáfűznivalója - elfilózott rajtuk. Természetesen az én képeimről is eszébe jutott pár gondolat. Ezeknek a gyors kis "értékeléseknek" szerintem minden kiállító örült és gyanítom, hogy sok nézőnek is új perspektívában jelentek meg így a képek. A megnyitón fotóztam végig, hogy a többi kiállítótársamnak is legyen emléke ahogy a művészetfilozófus elemzi a képeit. Ezek a fotókat meg tudjátok nézni az egyik aloldalamon. A képre csak "robotpilótát" nyomtam, az automatikus konvertálás-kicsinyítés pedig nemigazán korrigálja a képeket, de most csak ennyire futotta... Kiállított képeim: