Nagy Krisztián - A naplóm

Pár éve ez még hihetetlennek tűnt.Az ember leül a számítógépe elé, felmegy az interneten az E-bay-re, böngészik ezer és ezer árucikk között, pikk-pakk megtalálja a számára legkedvezőbbet, pár kattintás és már ki is fizette dollárban és csak a postásra kell várnia. Kínából a csomag kb. 2 hét alatt meg is jön... Így rendeltem már jópár dolgot - jóval olcsóbban mint az itthoni árakon. A napokban a legutolsó rendelés meg is jött az új rádiós vakukioldó szettem. Az adó a fényképezőgépen vakupapucsára van ültetve, a vevőre pedig rá van csúsztatva a vaku.   Az eddigi fotocellás kioldók helyett azért szerettem volna legalább egy rádiós kioldót is, mert így a fényképezőgépre nem kell vakut raknom, hogy annak a fénye elvillantsa  a többi vakut. Nagyon sok esetben a gépen lévő fővakuval csak éppen egy kicsit villantottam a mennyezetre - hogy ne látszódjon a témán, de a többi vaku villanjon. Igenám, de akkor minek a drága vaku ha csak pöszmörög? Így a Metz 48AF-1 a rádiós kioldássa...

Az eső ellenére a kiállítás megnyitón aránylag sokan voltak. Kellemes csalódás volt a megnyitó, ugyanis nem a "hagyományos" elmondok pár mondatot - felolvasom papírról stílusban zajlott, hanem Turai Gábor Kamil művészetfilozófus szinte egy kis tárlatvezetést tartott. Minden kiállított képhez volt valami hozzáfűznivalója - elfilózott rajtuk. Természetesen az én képeimről is eszébe jutott pár gondolat. Ezeknek a gyors kis "értékeléseknek" szerintem minden kiállító örült és gyanítom, hogy sok nézőnek is új perspektívában jelentek meg így a képek. A megnyitón fotóztam végig, hogy a többi kiállítótársamnak is legyen emléke ahogy a művészetfilozófus elemzi a képeit. Ezek a fotókat meg tudjátok nézni az egyik aloldalamon. A képre csak "robotpilótát" nyomtam, az automatikus konvertálás-kicsinyítés pedig nemigazán korrigálja a képeket, de most csak ennyire futotta... Kiállított képeim:

Eljött ez a nap is, amikor a fényképeim nem csak a DVD lemezeken vannak, hanem egy kiállítóterem falán...

A hétvégén keresztelőt fotóztam a kecskeméti nagy templomban. A vasárnapi mise után volt a szertartás, így már csak a család maradt a templomban.   A 18-55IS optikát használtam végig, ISO800 érzékenységgel, általában 1/60 körüli záridővel, hogy a templom fényei is látszódjanak a képen. A vakuval a mennyezetre természetesen nem tudtam deríteni a magassága miatt, így ledöntve használtam diffúzor szövetzsákot ráhúzva. Utómunka: nem nagyon akartam cifrácni, "ragyogást" raktam pár képre. Quick mask segítségével kijelölve a kívánt rész, majd ezt másolva és visszaillesztve az új réteget Screen-re átrakva meg is van a ragyogás. Új rétegként fekete-fehérítés, vignettálás, illetve széfia színrétegeket alkalmaztam.

Semmi extra, csak a munkahelyem mennyezete... Canon 70-200/4L, ISO400, 70mm, F4, 1/50 Egy kicsi absztrakt, ha már a gépem nálam van... Az utómunka: a RAW konvertálásnál lévő alap beállítások, illetve fekete-fehér tónus alkalmazása.

Végre volt annyi kis időm, hogy összeállítsam a leendő főfényemet: állvány, vaku-ernyőtartó fej, ernyő, Canon Speedlite 540Ez, slave vaku elvillantó illesztés. Egész szépen derít az ernyő, bár még csak magát a rendszert próbáltam ki. Az ernyővakut 1/4-ed teljesítménnyel villantottam, a fényképezőgép ISO100, 1/200, F8 beállításokkal, a gépen pedig a fővaku éppcsak 1/128-ad teljesítménnyel súrolta a mennyezetet - mivel ez a villanás oldja ki az ernyővakut. A képen a RAW konvertálásnál kicsit sötétítettem, hogy lássam az árnyékokat. Konklúzió: Féláteresztő használat esetén az ernyő túloldalán a kis hangfalam mögött az árnyék egész kellemesen lágy lett, a reflekció felé még nem tudom a hatást, de gyanítom nem lesz vele probléma! A vakut majd még valahogy lentebb kell billentenem, vagy egy kis fényterelést alkalmazni, hogy az ernyő közepét érje a fény a legjobban.  Érdekes fent a mennyezeten és lent a falon az ernyő árnyéka... Lehet, hogy a vakun zoomolnom kell majd? Most 35...

Munkahelyem mellett van egy kis festékbolt. Már vagy ezerszer elmentem mellette és mindig felfigyeltem a délutáni órákban -amikor már bezárt az üzlet- az erős piros színű becsukott kirakat palettákra és rajta a megkopott kicsit rozsdás lakatokra. Nos, tegnapelőtt kiszaladtam egy "cigiszünetre" és lefotóztam a bezárt üzletnek ezeket a kicsi részleteit. Fix 50mm-es optikával készültek a képek, természetesen RAW formátumban.   1/200, F4 1/80, F5,6 Az utómunka: a RAW konvertálásnál beállított korrekciók vannak a képeken. Az üzlet tulajdonosáról érdekes portrét lehetne készíteni: idősebb tarkopasz ember, a régi festék/háztartási boltos kék köpenyben, ahogy várja a vevőket összefont karral az üzlet bejáratának támaszkodva... Majd egyszer megkérem...