Nagy Krisztián - A naplóm

Az eső ellenére a kiállítás megnyitón aránylag sokan voltak. Kellemes csalódás volt a megnyitó, ugyanis nem a "hagyományos" elmondok pár mondatot - felolvasom papírról stílusban zajlott, hanem Turai Gábor Kamil művészetfilozófus szinte egy kis tárlatvezetést tartott. Minden kiállított képhez volt valami hozzáfűznivalója - elfilózott rajtuk. Természetesen az én képeimről is eszébe jutott pár gondolat. Ezeknek a gyors kis "értékeléseknek" szerintem minden kiállító örült és gyanítom, hogy sok nézőnek is új perspektívában jelentek meg így a képek. A megnyitón fotóztam végig, hogy a többi kiállítótársamnak is legyen emléke ahogy a művészetfilozófus elemzi a képeit. Ezek a fotókat meg tudjátok nézni az egyik aloldalamon. A képre csak "robotpilótát" nyomtam, az automatikus konvertálás-kicsinyítés pedig nemigazán korrigálja a képeket, de most csak ennyire futotta... Kiállított képeim:

Eljött ez a nap is, amikor a fényképeim nem csak a DVD lemezeken vannak, hanem egy kiállítóterem falán...

A hétvégén keresztelőt fotóztam a kecskeméti nagy templomban. A vasárnapi mise után volt a szertartás, így már csak a család maradt a templomban.   A 18-55IS optikát használtam végig, ISO800 érzékenységgel, általában 1/60 körüli záridővel, hogy a templom fényei is látszódjanak a képen. A vakuval a mennyezetre természetesen nem tudtam deríteni a magassága miatt, így ledöntve használtam diffúzor szövetzsákot ráhúzva. Utómunka: nem nagyon akartam cifrácni, "ragyogást" raktam pár képre. Quick mask segítségével kijelölve a kívánt rész, majd ezt másolva és visszaillesztve az új réteget Screen-re átrakva meg is van a ragyogás. Új rétegként fekete-fehérítés, vignettálás, illetve széfia színrétegeket alkalmaztam.

Semmi extra, csak a munkahelyem mennyezete... Canon 70-200/4L, ISO400, 70mm, F4, 1/50 Egy kicsi absztrakt, ha már a gépem nálam van... Az utómunka: a RAW konvertálásnál lévő alap beállítások, illetve fekete-fehér tónus alkalmazása.

Végre volt annyi kis időm, hogy összeállítsam a leendő főfényemet: állvány, vaku-ernyőtartó fej, ernyő, Canon Speedlite 540Ez, slave vaku elvillantó illesztés. Egész szépen derít az ernyő, bár még csak magát a rendszert próbáltam ki. Az ernyővakut 1/4-ed teljesítménnyel villantottam, a fényképezőgép ISO100, 1/200, F8 beállításokkal, a gépen pedig a fővaku éppcsak 1/128-ad teljesítménnyel súrolta a mennyezetet - mivel ez a villanás oldja ki az ernyővakut. A képen a RAW konvertálásnál kicsit sötétítettem, hogy lássam az árnyékokat. Konklúzió: Féláteresztő használat esetén az ernyő túloldalán a kis hangfalam mögött az árnyék egész kellemesen lágy lett, a reflekció felé még nem tudom a hatást, de gyanítom nem lesz vele probléma! A vakut majd még valahogy lentebb kell billentenem, vagy egy kis fényterelést alkalmazni, hogy az ernyő közepét érje a fény a legjobban.  Érdekes fent a mennyezeten és lent a falon az ernyő árnyéka... Lehet, hogy a vakun zoomolnom kell majd? Most 35...

Munkahelyem mellett van egy kis festékbolt. Már vagy ezerszer elmentem mellette és mindig felfigyeltem a délutáni órákban -amikor már bezárt az üzlet- az erős piros színű becsukott kirakat palettákra és rajta a megkopott kicsit rozsdás lakatokra. Nos, tegnapelőtt kiszaladtam egy "cigiszünetre" és lefotóztam a bezárt üzletnek ezeket a kicsi részleteit. Fix 50mm-es optikával készültek a képek, természetesen RAW formátumban.   1/200, F4 1/80, F5,6 Az utómunka: a RAW konvertálásnál beállított korrekciók vannak a képeken. Az üzlet tulajdonosáról érdekes portrét lehetne készíteni: idősebb tarkopasz ember, a régi festék/háztartási boltos kék köpenyben, ahogy várja a vevőket összefont karral az üzlet bejáratának támaszkodva... Majd egyszer megkérem...

Szerdánként van Kecskeméten a fotókör, ahol összejövünk egy kis beszélgetésre. 17,30 óra körül kezdődik ez a kis "eszmecsere", úgyhogy a munka után van kb. 1 órányi időm, amit tegnap úgy töltöttem el, hogy kiültem a főtéren a csobogónál. Persze a fényképezőgépem nálam volt így a telét fel is raktam és fotózgattam a galambokat, ahogy inni próbálnak a vízből. Ez magában nem is lenne olyan érdekes, de ezek a galambok nem a szökőkút peremére szállnak le és úgy kortyolnak, hanem a szökőkút vízfolyásos - erősen lejtős oldalán próbálnak megállni, miközben a sodrás a lábukat próbálja eltolni. Elég viccesek, ahogy így "vízisielnek". "Vízisí oktató" Szóval fotózgatom a galambokat és közben persze figyelem a környezetet is. A mellettem lévő padokon emberek ülnek - beszélgetnek, mozgáskorlátozottak tolószékben "levegőznek", hátam mögött sakkoznak, egy lány olvasgat. Miközben így elvagyok és várom a galambokat, amiket a futkározó gyerekek elijesztettek, od...