Nagy Krisztián - A naplóm

Fotókiállítás megnyitón voltunk Szentesen. A tárlat megtekintése után illetve a hazafelé vezető úton fotózgattunk egy kicsit. Nekem így sikerült...

Estébe nyúló fotózást terveztünk a Fotókiállítás megnyitója után. Úti célnak a Nemzeti Színházat választottuk, mely több lehetőséget kínál a fotózáshoz. Sikerült számomra egész jó képeket is készíteni.

A hétvégén a Budakeszi Vadasparkban jártunk. Van a park területén egy kilátó, amely jóval a fák fölé emelkedik. Ritkán szoktam panoráma fényképet készíteni, de most valahogy eszembe jutott hogy körbefotózom a látképet 360 fokos szögben.. Nagyobb térképre váltás Maga a kilátó hatszögletű - így a képeket a hatszög csúcsaiból és oldalfelezőiből készítettem, összesen 12 képet. Csak kézből fotóztam, az optika elé pedig egy féláteresztő szűrőt raktam - a felhőzet sötétítésére. Több programot is kipróbáltam a képek összefűzésére, de felhasználhatóság szempontjából a PanoramaStudio 2 Pro nyerte el a tetszésemet. Azon túl, hogy a képeket tökéletesen összefűzte, lehetőség van a panorámakép webes felhasználásra - flash alapú körbejárást készíteni! A KÖRPANORÁMA kirakható teljes képernyőre, belenagyítható, automatikusan körbejárható. Miután meglett a teljes 360 fokos panorámakép, kipróbáltam egy kis trükköt a Photoshopban, amelyet már régebben láttam fórumokon. Bolygót gyúrtam a képből.

Még valamikor 2006. februárján készítettem fényképet egy tanyáról. Azóta évek teltek el és időnként újabb és újabb képek születtek ugyanonnan, ugyanakkora gyújtótávolsággal, ugyanarról a tanyáról. Most 2011. január van. Nem lesz többé fénykép erről az "épületről". Miért raktam macskakörömbe az épület szót? Mert azzal, hogy a tető beszakadt és az oldalai bedőltek és elkezdték elbontani a romokat egy élet - életforma is eltűnik. Szinte minden nap néztem a kis takaros tanyát, ahogy jöttem-mentem a munkahelyemre. Figyeltem a felhőzetet, fényviszonyokat, a megújuló környezetét, a ciklust ahogy telnek az évek. Kicsit szomorú vagyok mert tudom, napról napra kevesebb látszik majd a hajdani "birodalomból" és az emlékek is vele fognak fakulni. Viszont szerencsésnek érzem magam, hogy számos fényképet készítettem és így talán marad valami a múltunkból hátra. Így köszönöm, hogy hajdanán ez a tanya erősítette bennem a fotózást iránti szeretetet, arra a 2006-ban készült képre mi

Kinézve az ablakunkon egy pillanatra megfogott a friss hó pici buckái és a szomszéd macskák csapásai. Elgondolkodtam, hogy vajon milyen szisztéma szerint választják ki az állatok az útvonalat, ehhez a számukra valószínűleg förtelmes, hideg, nedves átkeléshez? Hol kisebb a hó, vagy sejtenek valamit a hó alatt amit jobb kikerülni? Számukra nyilván nem az egyenes a legrövidebb...

Szuper! Szerintem mondhatom mindannyiunk nevében, akik ott voltak a hétvégi fotós -divatos kifejezéssel élve- csapatépítő tréningen. Folytatás...

Gondoltam az idei karácsonykor készülő fényképeimet feldobom egy kicsit, így rendeltem egy csillag-szűrőt. Előrelátó voltam, mert a 67mm-es átmérővel vettem a filtert, illetve egy 58-67 setup közgyűrűt, hogy a kisebb optikámhoz is tudjam használni. Sokat gondolkodtam, hogy milyen fajta csillagot szeressek majd látni a fotókon, mivel létezik négy-, hat-, és nyolcágú effekt is. Sok-sok kép nézegetése után úgy döntöttem, hogy a négyágú kevés, a nyolc pedig már sok, így maradt a hatágú csillag-effekt. Tulajdonképpen a szűrő működése egyszerű, üveglap van nagyon finoman bekarcolva: négyzet-, háromszög-, vagy átlójában felezett négyzethálósra. Ezt akár házilag is kivitelezhető: egy üveglapot finom csiszolópapírral meghúzva a kívánt csillagnak megfelelően karistolva. Rögtön készítettem is csak úgy kézből pár tesztképet, hogy lássam a filter hatását: Amikor megláttam a tesztképeket  rögtön elindultam "élesben" is kipróbálni. Bementem a városba, a karácsonyi kivilágítást lefotózni.

Mostanában nemigazán készítettem tájképeket, de most valahogy munka után kedvem támadt egy kis fotózásra, így kimentem a határba. Igazándiból céltalanul vittem a felszerelést, majdcsak adódik valami. Erről eszembe jut egy fotós szállóige: "Mi a különbség a fotós és a vadász között? ... A fotós sosem megy haza üres kézzel!" A tanyák mellett elhaladva kikötött ló legelésztek így megálltam, hogy a fotós táskámat elővegyem a csomagtartóból és a gépemet is felkészítsem: babzsák elő, gépre a 70-200-ast feltekertem. Pár kép a paciról és irány tovább. A széles földútról lekanyarodva elindultam a kocsival az alig kitaposott füves úton, alapjáraton döcögve - figyelve a határt, a tájat, égboltot, a nap állását, a füvet és valami hatodik érzékkel az út kanyargását és a rajta található nagy gödröket és sárfoltokat kerülgetve. Pár száz méter megtétele után meg is láttam első fotótémámat, az úttól kb. 10 méterre.  Egy fácán hasalt a fűben és csak a feje látszott ki. Leállítottam az autót

Vasárnap szép, napos időjárás volt. Ki is mentünk páran fotózni Nagykőrös határába, a Kőrös-ér melletti rétre. Nagyobb térképre váltás Elég jól ismerem ezt a területet, errefelé csavarogtunk fiatal koromban. Sajnos a gát töltését eléggé tönkretették munkagépekkel, mert a város esővíz elvezető csatornázása miatt az árokásás mellett a puha földben a gépek kerekei erőteljes nyomot hagytak. Az árkok miatt viszont megnőtt a vízfelület, ami rengeteg békának ad életteret. A fotózás szempontjából sokféle dolgot lehet találni. Van itt csipkebogyó, kiszáradt fák, virágok, víz és a hozzájuk kapcsolódó élővilág. Sétáltunk egy nagyot és közben fotózgattunk. Tamás nagylátószögűvel elkapott engem...  ...én pedig őt, ahogy a nagylátószögűvel, Cokinnal felszerelve kúszik-mászik! Ági levelibékára vadászik a diófa levelein... ...és korhadt fára. Aznapi képeim így sikerültek:      

A Tisza-tónál - Abádszalókon volt szerencsénk nyaralni. A tó körül egy autóval is járható, aszfaltozott gát húzódik végig. Erre a gátra nem lehet "csak úgy" felhajtani, gáthajtási engedély kell hozzá. Ez az engedély elsőre számomra megközelíthetetlennek tűnt, egészen addig amíg a város központjában lévő turisztikai információs irodában rá nem kérdeztem. Kiderült, hogy ott helyben ki lehet váltani napi 280 Ft-ért, úgyhogy másnap amikor ezt a kis "körutazást" beterveztük (kb. 60km) ki is váltottam az engedélyt. Maga a töltésen vezető út a vízparttól néhol 5-6, másutt 10-20 méterre van, a szintkülönbség pedig kb 5 méter lehet. Természetesen a vízimadarak nem karnyújtásnyira vannak az úttól, így a 70-200-as optikám elé raktam még a 2-szerezőt. Nem voltam maximálisan rákészülve a madárfotózásra, tisztában voltam azzal hogyha "igazi" madarakat akarok fényképezni, akkor bizony hajnalban kellene felkelni, mellcsizmában egy lagúnában a vízben állva, leálcázva