Nagy Krisztián - A naplóm

Már régebb óta szerettem volna egy ezüst fényvisszaverő ernyőt készíteni. Jópár hónapja vagy talán már egy éve is volt, amikor megvettem hozzá egy szürke színű ernyőt. Azért váratott ennyi ideig az elkészítése, mert nem tudtam igazán kitalálni, hogy hogyan is változtassam át a szürke neylont ezüst fényvisszaverős felületre. Gondoltam, hogy valami ezüst festékkel kifújom a parabolát, vagy kicserélem az egész huzatot valamilyen ezüst szövetre - amit persze sehol nem tudtam beszerezni... Egész az elmúlt hétvégéig váratott magára a dolog, ahol is egy barkácsáruházban megláttam hozzá a megoldást, ami egyszerűségében és nem utolsó sorbán árfekvésben is tökéletes megoldással kecsegtetett. Ez a megoldás a tetőcserép alá berakható, hőtükrös párazáró fólia! Erős, könnyen formálható és "olcsó". Így elkezdtem a kivitelezést: Elsőként a merevítő pálcák felénél található levarrásokat vágtam el sniccerrel. Érdemes nagyon odafigyelni, mert a vágás során könnyen megsérülhet a vászon! Másod

Este fürdetés után, lefekvés előtt készült a felvétel Krisztián fiunkról.   Feltekertem a gépre a fix 50mm-es optikát, felraktam a gépre a vakut felfelé nézve, portréra átfordítottam a gépet, a vakut pedig hagytam a mellettem lévő falra villanni. A háttér szintén a szoba fala volt, ami barackvirág színű. Nem volt semmiféle előkészület, rafinált világítás, derítés, hajfény, csak egy egyszerű gépvázra rakott vakuzás. Három felvételt készítettem, utána futás az ágyba! Az utómunka is belefért 10 percbe: a RAW konvertálásnál a színegyensúlyt kellett beállítani, mivel a barackvirág színre vakuzás elvitte a képet a meleg árnyalatok felé. A felső sorban található fehéregyensúly pipettát célszerű használni  erre a célra. Kijelölni egy fehér részt, megmutatni így a Photoshopnak, hogy mit szeretnénk fehérnek látni. Profi fotósok ezt fehéregyensúly kártyákkal oldják meg: készítenek az adott fényviszonyok mellett egy referenciaképet, ahol megkérik a modellt, hogy tartsa egy pillanatra a kártyáka

A fiam egyre ügyesebben épít Lego-ból mindenféle autónak kikiáltott járművet. Négy évesen elég sokfélét csinált már a szétbombázott Lego Racer-ekből, amikből így van jópár alkatrész. Ki is találtuk, hogy fotózzuk le a műveket, mivel egy-egy alkotás nem valami hosszú életű. A gyerekszobában az első fotó után látszott, hogy ide valami "komolyabb" megoldás kell, mint a szőnyegre lerakott autó 4 másodperces záridővel. Ezért barkácsoltunk egy "minilabort", hogy mindegyik jövőbeli autót kb. hasonló módon tudjuk majd fotózni. Így született meg a 10 perces projekt -remélhetően- sorozat első darabja. Kerestünk egy kartondobozt, az egyik oldalát bevágtam és behajtottam a doboz belsejébe, úgy hogy a túlsó saroknál íves legyen a visszahajtás. Kerestem egy tekercs papírt, de lehet sima gépírólap is... ...és kibéleltem a dobozt. Nemigazán figyeltem a pontos illesztésre és hogy tökéletesen sima legyen a felület, nem éreztem szükségességét a projekt volumenéhez mérten.    Ezután