Nagy Krisztián - A naplóm

Már jó ideje megvan egy 9x12cm-es képméretű IBSOR D.R.P. kamerám (bár ez az elnevezés csak az optika és zárszerkezet neve), de valahogy elsiklottam felette, ezidáig... Így utólag visszagondolva, mindig is bennem volt, hogy majd egyszer kipróbálom, hiszen szereztem hozzá lemezes kazettát és még egy Rada rollfilm adaptert is.

Több mint tíz éve fotóztam utoljára csillagokat, néha jó dolog feleleveníteni a régi tudományomat... A felvételhez a kis Olympus MILC fényképezőgépemet használtam, amelyben gyárilag rendelkezik Time Lapse funció. Ez azért jó, mert nem egyetlen felvételből készül a kép, hanem jelen esetben 300db, egyenként 30 másodperces képből. Ha ezt összeszorozzuk, 9000sec = 150min = 2,5 órás felvételi időt jelent. Ennyi ideig egy digitális fényképezőgép képérzékelő lapkája túlmelegedne, ami egyrészt a készülék, másrészt a kép rovására menne, a túlmelegedés okozta hot pixelek miatt. A fényképezőgépre felraktam a manuális halszem optikámat F3.8-as rekesszel, a gép beállítása M módban 30sec záridő, Timelapse beállítás: 30sec exponálás + 1sec szünet, (kép SD kártyára mentéséhez). Manuális fehéregyensúly, mindenféle hosszú záridős és hotpixel szűrés kikapcsolva. Természetesen egy stabil fotós állványra is szükségünk van a képkészítések közben, amely garantálja a be- és elmozdulás elkerülését...

Eltört egy likőrös poharunk, ami éppcsak eldőlt a pulton. Olyan minimális koccanása volt, hogy elcsodálkoztam - mekkora feszültség, vagy láthatatlan rejtett repedés lehetett már az üvegben... Ez adta az ihletet egy kép elkészítéséhez. Jelen világunk most telis-tele van feszültséggel, rejtett félelmekkel. Egy tollpihe finom érintése is elegendő lehet, hogy ez a sok sok feszültség törést okozzon. De ki tudja, hogy hol lehet ez a határ!? Mikor érjük el azt a pontot, amikor visszafordíthatatlanná válhat egy tény: törékeny világunk a végét járja...

A fekete-fehér fotózás korában is igény volt arra, hogy a képek színesek legyenek. Akkoriban viszont még nem volt színes eljárás, maximum az egész képet lehetett vegyszeresen valami árnyalattal megbolondítani. Egyetlen egy módja volt annak, ha szelektíven is szerettek volna színeket alkalmazni, hogy a képet pigmenttel vagy valamilyen festékkel, ecset segítségével megfestették. Sokan láthattunk olyan régi képet, ahol erőteljes színekkel a képet itt-ott megszínezték. Portréknál jellegzetes pirospozsgás arc, erős vörös ajkak, esetleg a modell ruhájának valami mintája. Öt évvel ezelőtt volt egy próbálkozásom már ambrotípia színezésével, amit most úgy gondoltam felelevenítek - néha jó visszatérni egy-egy témához, eljáráshoz. Egyrészt láthatjuk a fejlődésünket, másrészt nem merül feledésbe a tudás. Így készítettem egy orchideás képet. Volt egy kis küzdelmem a képpel, mostanában vakukkal fényképezem, így elszoktam az állandó fényekkel való fotózástól, illetve a használt kollódium is ...

A kollódiumos nedves eljárás elengedhetetlen vegyszere az ezüst-nitrát, hiszen a fényképhez szükséges ezüstöt ebből a 10%-os oldatból kapjuk meg. Az elmúlt hét évben amióta ezzel a technikával fényképezek, többször tisztítottam már az oldatomat, többször kellett már utána is töltenem, frissítenem. De ez a tisztítás soha nem nagy karbantartás volt, csak a "szokásos" szűrés és napoztatás (UV fény). Az elmúlt időszakban viszont már kezdtek problémák lenni a képalkotással, jelentős fátyol jelent meg a képek felületén, mindig volt a tároló edényben jelentős ezüst kiválás (legalábbis többnek tűnt, mint ami amúgy is kicsapódhat), az oldatomnak erős alkoholos szaga is kezdett lenni, pH értéke pedig összevissza értékeket mutatott. Így itt volt az ideje az ezüst-nitrát oldat nagy karbantartására... Mielőtt bemutatnám a lépéseket, hatalmas köszönet illeti meg Venczel Attila barátomat, az útmutatásért!