Nagy Krisztián - A naplóm

Ezüst derítőernyő átalakítása "oktoboxá": 110cm-es ezüst ernyő Bélés selyem borítás  Négy felé hajtott textilre könnyebb kört rajzolni, illetve egy madzag is jól jön 110cm / 2 = 55cm   Megakörző Óvatosan vágva, hogy az egymásra rakott négy réteg textil ne csússzon el egymásról  Kivágva  Gyors próba  Körben elszegve  Vasalás  A vaku méretének megfelelő középső lyuk kivágása, amelynek a középpontja nem egyezik meg a kör középpontjával! Az ernyő rúdja a vaku alatt van betolva, tehát el kell tolni a kivágást! Vaku helyének szegése...  ...és gumi szalag behúzása  Vakura illesztve  Az ernyő pálcáira pici gumi bújtatók lettek rakva  Belülről a vakufej Első villantás Különbség: ugyanolyan beállítások mellett készült tesztképek Ezüst ernyő  Ezüst ernyő a lágyító borítással Az ernyő a lágyítás nélküli fénye keményebb és erősebb csúcsfényeket ad. Lágyítással az árnyéko

Első vakuval készült ambrotípia fényképem. 18x24cm ambrotípia üveglapon 2db 400Ws vakuval, bal oldalról alap reflektorral, jobbról ezüst ernyővel. (a kész kép tükörfordított)

Már több napja észrevettem, hogy a varjak kiülnek Kecskemét határában a fákra és villany vezetékekre és oszlopokra. Ma reggel munkába menet nálam volt a fényképezőgépem, lőttem is pár felvételt. Az utómunkánál két különféle stílusban "hívtam" elő a képeket:

Kollódiumos üvegnegatív (18x24cm) és arról készült Van Dyke Brown eljárással papírkép. A negatív szkennelve és átfordítva pozitív képnek Kollódiumos üvegnegatív (18x24cm) Optika: 300mm, F4.5  Exponálás: 20 sec. Fény: 4x105W ezüst ernyővel + 4x75W kompakt fénycső + természetes fények Van Dyke Brown (21x30cm) Exponálás: 7 perc, érzékenyítő: 4,5ml exp.táv: 25cm

A minap foglalkoztam az üvegre készült ambrotípia színezésével. Akkor azt a módszert választottam, hogy akril festékkel a kép üveg oldalát festettem meg, óvatosan pici fejű ecsettel. A festés közben eszembe jutott, hogy még régebben digitálisan mennyivel egyszerűbb volt a szkennelt képet színezni a monitoron egérrel. Na de várjunk csak! Miért nem színezhetném digitálisan a kézzel fogható üvegképet!? Ötvözni a 160 éves technikát a jelenkori digitális világgal! ...és ekkor bevillant egy kulturperverz ötlet... Van rá megoldás! Yesterday  I painted a ambrotype glass picture. Then I chose the method that the picture painted with acrylic paint on glass side with small-headed brush. While painting I remembered that was much simpler used to digitally scanned images to color on my monitor with mouse. But wait a minute! Why can not I digitally colored to really tangible glass picture!? 160-year-old technique combined with the contemporary digital world! ... and then fla

Régebben készítettem orchideáról ambrotípiát (üveglapon direkt pozitív kép). Már régebben is próbálkoztam ezeknek a kollódiumos képeknek a színezésével. Ez nem egy újkeletű dolog, hiszen már 150 évvel ezelőtt is voltak színezett kollódiumos képeket. A napokban láttam az interneten egy színezett ambrotípiát és újra felötlött bennem a kísérletezés lehetősége. Eddig finom pasztellkréta porral és puha ecsettel ütögettem a kollódiumos kép színén a porózus rétegbe a színes szemcséket. A lakkozásnál viszont a lakk sok krétaport lemosott a kép felszínéről - így fakult a kép. Most kipróbáltam egy más módszert: a kész kép a hátoldalán - az üvegre festettem akril festékkel a színeket. A festett oldal nem néz ki valami szépen - erős színek, tónusok és részletek nélküli "pacsmagolás". Viszont a kép megfordítva, a virágok szirmait alkotó ezüst kitakarja a túloldali festést, illetve tónusok és részletek is megjelennek a képen.  Eredeti kép  Hátoldali festés Sz

Még 2013 nyarán készítettem egy aktképet üveglapra. Eddig csak cianotípiával próbáltam papírképet készíteni belőle, de ott nemigazán tudtam előcsalogatni a kép tónusait. Most eszembe jutott mi lenne, ha kipróbálnám Van Dyke Brown eljárással. Sajnos a telefon kamerája nem épp a legjobb színhűségű... 13x18cm üvegnegatív, 3ml oldattal érzékenyítve összesen 5 perc exonálás, a széleknél -90sec -90sec, 30cm-ről világítva, 

A múltkoriban készített óramű makró üvegnegatívról készítettem papírképet. Van Dyke Brown (kallitípia) eljárást választottam. 6 perces exponálás UV fénnyel 50cm-ről  1200dpi felbontásban így néz ki a papíron a kép

Archaikus eljárásokkal készítek fényképeket - így mondhatni szeretem a régi dolgokat. Ezen felül szeretem a karórákat is. Talán nem is meglepő, hogy hagyományos analóg (mutatós) órát hordok. Minden reggel felhúzom az óraszerkezetet és indulhat a nap. Szerettem volna a karórámról egy fényképet, igazán nagy nagyítással, így a fa kamerámra felraktam egy 210mm-es optikát, a harmonikát amennyire csak lehet kihúztam (750mm). Ekkora kihuzattal még nem töltötte ki a 18x24cm-es képméretet az órám, így gondoltam egyet és az óra - optika közé beraktam egy nagyítólencsét. Elég sokáig eltartott mire kikísérleteztem, hogy az órától milyen messzire rakjam a nagyítólencsét, illetve a nagyítótól az optikát, de végül sikerült a beállítást megtalálnom. Ezután jöhetett a kalkulálás... vajon milyen hosszú záridővel készítsem a képet!? Alap esetben pl. egy portrénál 5-6 másodperces záridővel dolgozom. Dupla kihuzatnál (tehát a 210mm-es optikánál 420mm kihuzat) a záridő is megduplázódik. Jelen

Kedves barátom - Zoltán egy hexakopterrel fényképezi a világot felülről. Felesége és lányai sokunkat megkért, hogy Zoltán 50. születésnapjára szeretnének egy kis videó összeállítást készíteni jókívánságokból. A jókívánságomon túl készítettem egy kis meglepetést is az ünnepelt számára. Egy kis keresgélés után az interneten találtam Leonardo Da Vinci tervei között helikopter vázlat rajzokat. Ezen képek alapján elkészítettem egy picit hasonló szerkezetet, kerek sajtos dobozból, papírból és drótból - az Archimédész spirál rotor nem volt egyszerű feladat. Természetesen nem maradhatott el a kopter alól a fényképezőgép, amely gyufásdobozból készült - spéci felfogatással, az optikája pedig pici csődarab egy akril félgömbbel. Az egészet lefestettem fehérre és utólag az éleket kihúztam fekete filccel. Fekete háttér, fehér vattapamacs felhőkkel. A Vinchidrónról készítettem egy 18x24cm-es üvegnegatívot. A negatívról pedig egy A4-es méretű csersavval színezett cianotípiát. Egy pici

A napokban kipróbáltam a szénnyomat (carbon transfer) eljárást. Az első fő mozzanata a munkafolyamatnak (a vegyszer bekeverések után), a tökéletes transzfer "kendő" (tissue) elkészítése. Ehhez teljesen vízszintes asztal szükséges, ugyanis a majdnem víz sűrűségű meleg - feloldott zselatinnal kell bevonni kb. 1-2mm vastagságban a transzfer papírt. A papír lefogatására illetve, hogy pereme legyen amiben megáll a zselé - mágneses csíkok használatával a legegyszerűbb. Így az asztal lapjának egy vaslapot kell használni. 40x40cm vaslap 30x30cm bútorlap, 3db marok csavarfej, 3db M8-as 40mm-es csavar, 3db fába üthető körmös anya  Marok anya összeszerelése a csavarral  Elkészült marok-csavar - ami tulajdonképpen talpnak szolgál majd Jöhet a fúrás    A furatok két sarokba és oldalközépre kerülnek A körmös-anya szorosan illeszkedik a furatba, melyet kalapáccsal  lehet beütni A három felfogatási pont elkészült   Egy láb betekerve