Nagy Krisztián - A naplóm

Hátfal A tervezés után jöhet a kivitelezés. A közben felmerülő problémákat, majd menet közben oldom meg... A terv összeállt... Tegnap esti "papírmunka"

Hátfal kazetta kitalálva, 2mm-es kartonból készítve, tépőzáras rögzítéssel - ami tökéletes fénycsapda is! A tépőzárak segítségével a hátfal levehető - így a fotópapírt be lehet tölteni. Mivel a film maszk a csúszkához is tépőzárral van rögzítve, így a maszk cserélhető lesz, tehát különböző nyílásokkal lehet cserélgetni. Ami most kérdésessé vált, hogy alumínium U profil mekkora szélességben érhető el. Ez határozza majd meg a használt karton vastagságokat.

Ez az elmélet, amit a hátfalnak találtam ki: Gyakorlatilag valószínűleg valami hasonló lesz: (internetes forrás)

Jelentősen leegyszerűsítettem az előző elképzelésemet - visszatértem a legelső vázlatomhoz. Mielőtt nagyobb fába vágnám a fejszémet egy egyszerűbb konstrukciót találtam ki, amely már a számítógépes tervezés útján jár... A doboz a harmonika kihuzat miatt összecsukható egész kis méretre, illetve az egyszeres kihuzati méreten felül (ami kb. 95mm) távolabb is kerülhet az optika a film síkjától, így megváltozik a nagyítás mértéke - akár makró felvételeket is lehet majd készíteni. Az optika felfogató lemeze cserélhető lesz, így egy mozdulattal átalakítható lyukkamerává majd a fényképezőgép. A következő lépés a hátfal mikéntjének kitalálása...

Azt hiszem kezd körvonalazódni a fényképezőgép! Ceruzarajz vázlat

Kisütött a nap, még egy gyors tesztkép, mielőtt szétszedném a dobozgépet...

Miután láttam , hogy az ötletem megvalósítható, kézzel fogható eredményt szerettem volna elérni mielőtt hozzákezdek a komolyabb tervezésnek. A tesztdoboz hátlapjáról így levettem a pausz papírt, kissé körberagasztottam az optikát szigetelőszalaggal, az esetleges fényszivárgások elkerülése miatt, valamint fotópapírt raktam a hátfalba. Négy exponálásból sikerült elérnem normális eredményt. Kétféle rekesznyílást használtam, F6,3 és F8, valamint változtattam az exponálások hosszán is. Sajnos odakint erősen borult volt az ég - a kísérlet tehát nem éppen a legideálisabb körülmények között zajlott. Elrontott exponálás, de legalább jól látszik a kirajzolt kör mérete, ami 13cm magas F8-as rekesz, B záridő - 1 misziszipi (1sec) A képen látszik, hogy rossz helyen volt az élesség (pedig az optika a végtelenbe volt állítva) - tehát a doboz méretei nem megfelelőek. Úgy gondolom, a továbbiakban ez lesz az egyik sarkaltos pontja az építésnek - az optika és a film síkjának táv

(2012.01.20.) A tegnapi kísérlet után hozzáláttam szétszedni a régi fényképezőgépet. Nem túl bonyolult az eljárás, a kihuzat belseje felől egy nagy körmös szorítóanyát kell kiengedni és a komplett optika le is szerelhető a harmonikáról. Mielőtt hozzákezdtem volna a műveletnek, tolómérővel megmértem a film síkja és az optika távolságát - későbbi építési méreteket szem előtt tartva. Sajnos pontos eredményt nem tudtam mérni, mivel az optika alatt még van pár alátét, a felfogató lemez- és a kihuzat anyagvastagsága. Összességében 95-98mm körüli értéket mértem. Az építésnél tehát ezt a távolságot kellene majd beállítanom, hogy az optika éles képet adjon. Miután sikerült az optikát leszerelnem, elővettem egy régebbi kísérletemhez készített kartondobozt, amely 3mm vastag papírból készült és 13x18cm-es hátfala van. Ennek a doboznak a hosszát levágtam az előzőekben mért 95mm hosszúságra, majd a meglévő nyílásra (M42-eshez volt kivágva) felerősítettem gumiszalagok segítségével az

A lyukkamerás kísérleteim során már körvonalazódott bennem az ötlet, hogy építek egy fadobozos, harmonika kihuzatos fényképezőgépet. Nézegettem a bolhapiacokat, apróhirdetéseket, háta ráakadok egy rossz állapotban lévő 6x9cm képkocka kivágású régi fényképezőgépre, amelynek az optikáját át tudnám ültetni az általam tervezett szerkezetre. A napokban szerencsém volt, így egy lyukas harmonikájú, rossz nyitószerkezetű, törött hátfalú, törött exponálógombú, ütött-kopott, DE jó optikájú gépet sikerült szereznem. Beirax Ludwig Dresden Victar 1:6,3 Mielőtt szétszedtem a gépet, az eredetileg film helyére vágtam egy 9x6cm-es fotópapírt és beragasztottam a kamera belsejébe, a gépvázon lévő hibákat pedig fekete szigetelőszalaggal leragasztottam - elkerülve így a fényszennyezést. Nyomban ki is akartam próbálni, hogy vajon milyen képet rajzol az optika, így nem bírtam várni reggelig, hogy legyen több fény az exponáláshoz. Felkapcsoltam a szobában minden fényforrást, egy fénymérővel f

Autóban ülve várakozás közben jó unalom űző a mobiltelefonos fotós alkalmazások...  A vizes ablakon keresztül fotóztam az utcát, a mobiltelefon pedig hozzárakta a fekete-fehérítést és a vignettálást. (Camera Zoom FX alkalmazás)

Szilveszter délutánján kedves szomszédainkról készítettem családi fényképeket. Két optikát használtam, 18-55IS és 70-200L. Egyetlen fényforrással dolgoztam (a szoba fényeitől eltekintve), egy állványra rakott ezüst ernyővel - amire a rendszervakumat villantottam rádiós vezérléssel. Az első próba képeken nagyon erősek voltak az árnyékok, így a vaku fejére diffúzór zsákot húztam, hogy lágyítsa a fényeket. Pár képet kiragadtam a sorozatból, némelyikkel kicsit fel is dolgoztam. A fotózás elején "feszültebb" volt a hangulat, de amikor a gyerekek is feloldódtak már jobb képek születtek.

A Hónap Alkotója kiállítássorozat keretein belül, a a Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központban kis tárlat nyílt a Kecskeméti Fotókör tagjainak képeiből. A kiállított fotók között megtalálható két fényképem is: egy lyukkamerás duplán exponált és egy digitális technikával készült felvételem.