2012. január 20., péntek

Nagyformátumú fényképezés (Teszt 1.)

A lyukkamerás kísérleteim során már körvonalazódott bennem az ötlet, hogy építek egy fadobozos, harmonika kihuzatos fényképezőgépet.
Nézegettem a bolhapiacokat, apróhirdetéseket, háta ráakadok egy rossz állapotban lévő 6x9cm képkocka kivágású régi fényképezőgépre, amelynek az optikáját át tudnám ültetni az általam tervezett szerkezetre.
A napokban szerencsém volt, így egy lyukas harmonikájú, rossz nyitószerkezetű, törött hátfalú, törött exponálógombú, ütött-kopott, DE jó optikájú gépet sikerült szereznem.

Beirax Ludwig Dresden Victar 1:6,3

Mielőtt szétszedtem a gépet, az eredetileg film helyére vágtam egy 9x6cm-es fotópapírt és beragasztottam a kamera belsejébe, a gépvázon lévő hibákat pedig fekete szigetelőszalaggal leragasztottam - elkerülve így a fényszennyezést.
Nyomban ki is akartam próbálni, hogy vajon milyen képet rajzol az optika, így nem bírtam várni reggelig, hogy legyen több fény az exponáláshoz. Felkapcsoltam a szobában minden fényforrást, egy fénymérővel fényt mértem - kb. ISO6 a papír érzékenysége, F6,3 az optika legnagyobb fényereje, az exponálási idő 20 másodpercre jött ki.
Az exponálás kioldózsinór (egyrészt törött az exponáló kar, másrészt ne mozduljon be) és egy konyhai visszaszámláló segítségével történt. Utána gyorsan a laborálás - 2 perc hívás, fixálás, öblítés, szárítás (szerencsére a vegyszereim még nem döglöttek be, legalábbis a teszt erejéig még jók lesznek).


Az eredmény kecsegtetőnek tűnik, a szoba gyenge fényei mellett sikerült képet készíteni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése