Nagy Krisztián - A naplóm

A XX. Alföldi Fotószalon kiállításon kollekció különdíjat értem el két darab fekete alumíniumra fényképezett ferrotípiámra.  93 szerző, 441db fényképéből választott a zsűri.  Zsűritagok: Kasza Gábor, Király László György és  Szamódy Zsolt Olaf fotóművészek voltak. Két fényképem: "Dilemma" és "Ruha nélkül" Szirbik Imre polgármester díjátadó  Díjazottak (sajnos páran nem tudtak részt venni)  Fényképeim előtt Feleségemmel Krisztával, aki hagyta magát, hogy "bolondot" csináljak belőle

A 120 éves Mai Manó ház jubileumi kiállítás keretein belül, "Újat régivel" címmel archaikus eljárásokkal készült fényképekből rendezett kiállítást. Az egész ország területéről érkezett felvétlek fantasztikus tárlattá álltak össze. Köszönet érte Kincses Károlynak, a kiállítás kurátorának. Szerencsésnek tartom magam, hogy több ismerősömmel - barátommal együtt a falakon láthattam saját munkáimat. "Titok az üvegben" képsorozatommal Gyarmati József  Zvaló László  Varga Tamás  Kiss Lajos  Fehér Kálmán ...így készült a felvétel. A kiállításmegnyitó után pedig fotósokból álló zenészek adtak koncertet - "Hangolás" a Fotóutca nyitókoncertje - ahol remek élőzenével képvetítést nézhettünk. Zalka Imre

Viszonylag újkeletű dolog az Alumitípia elnevezés, amely tulajdonképpen egy nedves kollódiumos eljárással készült fotóeljárás. Üveglap helyett (ami mögé fekete hátteret kell tenni) közvetlenül, feketére festett alumínium lemezre készül a felvétel. Hasonlóan mint a feketére festett vaslemezre (Ferrotípia, Tintype), amelyet már az "ősök" is használtak. "Ruha nélkül" 13x18cm Alumitípa  "Dilemma" 13x18cm Alumitípia A képek paszpartuzva

Kis összejövetelt tartottunk a Kecskeméti Fotókör tagjaival. Jól sikerült a buli... 13x18cm-es abrotípia - üvegnegatívként digitalizálva A kép a nyár elején készített fa kamerámmal készül. Miután beállítottam a gépe, nagyobbik fiunk (9 éves) vette le a kupakot és exponált ~10 másodpercet. Borsos Szilárd képei: Hedrich Zoltán képei, Quadrocoptert irányítva:

Szert tettem jópár régi üvegnegatívra az 1930-as évekből. A múltkoriban épített világító asztalom nagy segítséget nyújtott a digitalizálásban. Egyesével rakosgattam az üveglapokat a világító mattüvegre és a tükörreflexes fényképezőgépemmel egyesével befényképeztem őket. A fényképezőgép közvetlenül össze volt dugva a számítógéppel, így az exponálás egérrel történt, illetve élő képen láttam, hogy a képkivágásban jó helyre kerüljön a negatív. Másik előnye ennek a munkafolyamatnak, hogy a fényképezőgép közvetlenül a számítógépre menti a képeket. Ezután utómunkával fordítottam át a képeket pozitív képekké. Sajnos a negatívok némelyike nagyon rossz állapotban van. Szinte mindegyiküknek a szélén van már ezüstkiválás, amely az ezüst degredációja okoz - ez nem visszafordítható folyamat. Illetve a szakszerűtlen tároláskor valószínűleg beázhatott sok fénykép és a zselatin kötőanyag tönkrement, a gombásodás is megjelent.

Egy ambrotípia is készült róluk

Mivel az archaikus fényképezés érdekel leginkább, így érthető módon kedvelem / gyűjtöm a régi fényképeket. Most hozzájutottam közel 150db, 1930-as években készült üvegnegatívhoz. Ahhoz, hogy értékelhetően láthatóak legyenek a felvételek, a negatív képeket át kell fordítani pozitívvé. Laborálhatnám őket napokon keresztül papírra, de lényegesen egyszerűbb őket számítógépen pár gombnyomás segítségével megnézni. Igen ám, de a negatív képet csak úgy lehet számítógépre vinni, ha átvilágítjuk a képet és valamilyen módon digitalizáljuk. Ehhez a legprofibb eszköz a negatív szkenner. De mivel az üvegnegatívok nagyobbak, mint a hagyományos 35mm-es kisfilm - egy másik megoldáshoz folyamodtam. Építettem egy átvilágító dobozt, amely homogén fénnyel világít és így a képeket egyesével be tudom fényképezni a digitális fényképezőgépemmel... Későbbiekben is jó lesz majd az asztal, amikor a kollódiumos üvegnegatívokat szeretném majd digitalizálni! ...