Nagy Krisztián - A naplóm

Naplemente, kertlocsolás és a nagyobbik fiunk. ISO200, F5, 1/250s, 200mm-es állású optika Minimális utómunka, szinte csak RAW konvertálás. Hagytam az fehér egyensúlyt kicsit elcsúszni, így jobban tetszett ahogy szikrázik a víz a lenyugvó nap fényében. Kicsit Mózes kettéválasztja a tengert szerű kép lett, ahogy az árnyék kettévágja a szórófej kúpos víztölcsérét, így az új generáció (születése) cím szinte magától adódott...

Az ember bárhogy is szeretné, akárhogy is rákészül valamire, egy felsőbb hatalom - karma - nagy könyv, vagy nevezhetjük bárhogyan előre elrendezi a dolgokat. Mi kis porszemek meg próbálunk túljárni az "eszén" ennek a már régen megírt történetnek a folyamán, kisebb-nagyobb sikerrel. 2011. június 15. esti órái számomra biztos kedves emlékek lesznek, amikor kezem ügyébe akad majd 10 év múlva az ekkor készült felvételek. Délután a szokásosnál "zsúfoltabb" fotókör után (készülünk a múzeumok éjszakájára - kiállítás, bemutató) irány a határ, a már kiszemelt tanyának a fotózására a holdfogyatkozás ideje alatt. Ketten mentünk ki József barátommal, aki még nem jár a kiszemelt környéken, így neki hatalmas élmény volt ahogy megérkeztünk. A kocsiból kiszállva épp kezdett felszállni a pára a talajról és szép fátyollal takarta be a mezőt. Vigyorogva figyeltem, ahogy Józsi mint egy kisgyerek aki az új játszótérre érkezve, hirtelen a bőség zavarával küzdve próbál minél több mind...

Még mindig várat magára a fénykép és videó, amit éjszaka szeretnék fotózni. A múlt éjszaka sem volt jó, ismét megjelentek a felhők. Már-már azon gondolkodtam a sötétben ücsörögve, hogy vajon odafönt most valaki jót nevethet rajtam, vagy Lucifer keze van a dologban!? A múltkori kameraálláson változtattam egy kicsit. Kelet felé haladtam kb. 150 métert és onnan fotóztam a tanyát. Így belekomponáltam bal oldalról is egy fát, ami zárja a kép szélét. Legnagyobb meglepetésemre sok kis fényre lettem figyelmes a horizont fölött északtól kb 20 fokkal nyugat felé. A google műhold térképére rápillantva beigazolódott a gyanúm, Ferihegyi (jobban mondva Liszt Ferenc) reptér gépeinek fényei húzták a csíkot a fényképemen! Azt mondják gyakorlat teszi a mestert, de örülnék már neki ha összejönne a fénykép és a csillagok szép íveket rajzolnának a képre. Szerdára remélem minden összejön: telihold, teljes holdfogyatkozás és a felhők is elszállnak...

Tegnap éjszakára kimentem a kiválasztott helyszínemre csillagjárást fotózni. Naplementére értem ki, így maradt időm a helyszín pontosítására. Ilyenkor persze nem bírom megállni, hogy egy-egy képet ne fotózzak a főtémám mellé, így készült pár felvétel a lenyugvó napról is. A napnyugta 20:42-kor volt, viszont a hold már 17:04 perckor feljött, így még napnyugta előtt be lehetett tájolni az éjszakai fényforrásunkat. A kiválasztott helyszín egy lakatlan tanya előtérrel északi irányba nézve (sarkcsillag középpontjával) a majdnem teliholddal megvilágítva a hátam mögül, lett kitalálva. A napgyugtától kb. még 60 perc elteltével kezdtem a fotózást, ekkor kezdtek a csillagok derengeni. Előtte pár tesztképet készítettem, hogy a beállított expozíció megfelel-e a sorozatfelvételekhez (30 másodperc, F2.8). Meglepetésemre a majdnem telihold és a F2.8-as rekesz akkora fénnyel árasztotta el a képeket, hogy más beállításokat kellett alkalmaznom, mint a múltkori próbálkozásomnál, így végül 20sec, F2.8,...

A csillagok mindig is megmozgatták az emberek fantáziáját. Fotós szemmel az égre tekintve nem a horoszkópok, ascendensek vagy épp a GPS műholdak jutnak az eszembe, hanem inkább a látvány fog meg illetve a kihívás, hogy hogyan lehet ezt megörökíteni fényképen! Nem az asztrofotózásra gondolok, ahol speciális távcsövekkel, óramechanikával a föld forgását figyelembe véve bolygókat, csillagrendszereket fotóznak, hanem az egyszerű tájképben a csillagos égboltra. Mi is kell nekünk ehhez? Ami biztos az a stabil állvány és a fényképezőgép... na de mit is szeretnénk? Olyan képet, ahol a csillagok kis pixelként világítanak a sötét égbolton, vagy ahol a csillagok szép körívet rajzolnak a sarkcsillag körül elfordulva? A "csíkhúzós" képekhez hosszú záridő dukál, akár órákban mérhetően. Ez a hagyományos filmes fényképezőgépekkel nem okozott problémát, B záridővel a gépet lerakva egyszerűen megoldható volt. Digitális géppel viszont a túl hosszú záridő több problémát is fel...

Fotókiállítás megnyitón voltunk Szentesen. A tárlat megtekintése után illetve a hazafelé vezető úton fotózgattunk egy kicsit. Nekem így sikerült...

Szeretem az ilyen képeket, amikor meglátok valamit és az ember agyában megjelenik egy kép, egy érzet. Pár perc az egész jelenség és ilyenkor nem lehet késlekedni, hiszen csak pár gombnyomási idő van, mielőtt a pillanat elszáll. Ha megvan a kép az utómunka segítségével pedig előcsalhatjuk belőle azt az érzetet, amit a fényképezőgép szenzora nem tud megörökíteni. Amikor hozzátesszük azokat az apróságokat, amitől a fényképből kép lesz...