Nagy Krisztián - A naplóm

Szeretem az ilyen képeket, amikor meglátok valamit és az ember agyában megjelenik egy kép, egy érzet. Pár perc az egész jelenség és ilyenkor nem lehet késlekedni, hiszen csak pár gombnyomási idő van, mielőtt a pillanat elszáll. Ha megvan a kép az utómunka segítségével pedig előcsalhatjuk belőle azt az érzetet, amit a fényképezőgép szenzora nem tud megörökíteni. Amikor hozzátesszük azokat az apróságokat, amitől a fényképből kép lesz...

Estébe nyúló fotózást terveztünk a Fotókiállítás megnyitója után. Úti célnak a Nemzeti Színházat választottuk, mely több lehetőséget kínál a fotózáshoz. Sikerült számomra egész jó képeket is készíteni.

2011. május 25. Budapest, Üllői u. 3. Museion No.1. galéria. Ez a dátum és helyszín is bekerül a publikálásaim sorába. A Kecskeméten kiállított két tanyás képem ismét kikerült a falra. Elsőre furcsa volt, hogy megkérdezték a galériától, hogy el szeretném-e adni a képeimet, mert lehetőség van a galéria keretein belül. Természetesen igent mondtam, de gondolkodóba ejtett, a képek értéke... Nem is igazán a kivitelezés költségei, hanem ténylegesen mit ér egy kézzel fogható de tulajdonképpen szellemi alkotás!? Nézzük csak:  1., Ez egy képsorozat , amely több darabból áll. Mondhatni a tanya virágzásától a pusztulásáig.  2., Több évig készült a sorozat 3., Nem megismételhetőek a fényképek, hisz a tanyát azóta már elbontották 4., A képek elkészítése (fotózás, utómunka) sok időbe telt 5., ...  => Több kép a megnyitóról <= Ezeket végiggondolva a képeknek értéke van és nemcsak a látvány miatt... Na de mégis mennyi!? Persze mindennek megvan az ára... amennyit a vásárló ad érte!...

Érdekes dolgokat találtam a fototipp.hu oldalon. Gondoltam beregisztrálom magamat. Meglepődve tapasztaltam, hogy már valamikor régen ezt már megtettem - 4 év és 8 hete. Ha már úgyis fent vagyok, akkor frissítem az adatlapomat és itt furcsán pislogtam hogy a honlapom címéhez mi volt beírva... Huhúúúú...! Jesszus! Ezt már el is felejtettem!? Az első próbálkozásom a flash programozásra! http://chris.vizualcenter.hu/ Jó volt újra felfedezni a saját munkámat! Kicsit vicces ez így, mi porosodhat még a fotós "táskámban"?!

2011. május 21-22-én Tőserdőn tartottunk egy kis "Majálist" a Kecskeméti fotókör tagjaival. Nagyon jól sikerült ez a hétvége! => Sok fénykép készült! <= Bográcsolás, kirándulás, képvetítés, flekken sütés és nem voltunk szomjasak sem...! 

Reggel a munkahelyen a mosogatónál ez fogadott... Csak úgy... három edény...

A múltkori bejegyzésemnél említettem, hogy tárgyfotózáshoz csináltam egy vonalsugárzót (Strip light). Az ötlet nem egyedi és gyorsan megvalósítható, könnyen beszerezhető filléres anyagokból. Hozzávalók: - üres keskeny doboz - alufólia - ragasztó - pauszpapír (selyempapír) Szerszámok: - sniccer (szike) - olló A rendszervakunkat a doboz tetejére rakva és ceruzával körberajzolva, majd sniccerrel óvatosan körbevágva elkészítettem a nyílást a vakunak: A dobozt lefektetve és alufóliát méretre vágtam: Beleragasztva a doboz belsejébe az alufóliát és óvatosan kisimítva (felesleges tökéletesen simára, mert úgyis szórt fényt szeretnénk) hasonló dobozt kapunk: Már csak az előlapot kellett felragasztanom a doboz elejére: A doboz oldalra nyíló ajtaját szándékosan nem vágtam le, két okból: az egyik, hogy így a doboz használaton kívül becsukható - nem sérül a selyempapír. A másik, hogy így a világító sáv széllességét tovább tudom szűkíteni az ajtó becsukásával - akár egész keskeny rés...