Nagy Krisztián - A naplóm

Tegnap délután / estefelé összeállítottam a vakukat, állványokat egy kis portrézásra. A feleségem -Kriszta- rajzolgat mostanában és egyre jobban sikerülnek az alkotások. Szeretne rólam portrét rajzolni és ennek az a legegyszerűbb módja, ha lefotóz és a kép segítségével készíti el a rajzot. Úgyhogy tulajdonképpen én lettem a modell, DE ahhoz hogy a fényképezőgépet beállítsam, jópár próbaferlvételt készítettem - persze róla. Miután meglett rólam a kép, a végén oda jutottunk ki, hogy tulajdonképpen én fotóztam őt!  A fényképeket a képen látható beállításokkal készítettük. A hajfény sajnos még mindig hiányzik, még nem sikerült gémes állványt készítenem hozzá.   Utómunka: RAW konvertálás -szintek beállítása, a háttér piros színű volt, ezt lehúztam feketére. Az én portrémnál: szemre fény, lensblur a pólómon lévő feliratra, vignettálás a sarkoknál. Kriszta portréinál: bőrhibák retusálása, szemre fény, ajkak enyhe szaturálása, ing kékjének erősítése, lensblur az ingre...

Pár perc előkészület után készült ez a fotó. A hátteret a szobaajtó adta, főfény egy Canon 540EZ vaku diffúzorral, rádiós kioldással a szoba előtt, derítésnek pedig a szoba 60W-os izzóját használtam. A felvételhez Canon EF50 1.8-as optikát használtam. Szeretem ezt az optikát, mert az árához képest nagyon szép képeket rajzol! A beállítások:  F5-ös rekesznyílás, 1/80 zársebesség, ISO200 mellett. Merengő Utómunka nem volt túl sok: a RAW konvertálás - szintbeállítsok után, szelektíven adtam egy kis fényt az arc árnyékos felére, keveset a keresztre. A mellkasról  pedig lehúztam a csúcsfényket. Minimális retusálás, fekete-fehér tónusok beállítása, vágás.

Meglepetésemre a kiállításon kirakott vendégkönyvbe írtak között megtaláltam a nevemet. Az aláírásból nem jöttem rá, hogy ki lehetett aki gratulált a képekhez, de azóta már tudom, hogy egyik munkatársam nézte meg a kiállításunkat. Köszönöm szépen Tamás!

Makrózgattam a hétvégén, pár napja fogott elpusztult tücsök volt a "modellem". Összeállítottam a szettet, amivel hatalmas nagyítást tudok elérni: fényképezőgép - közgyűrűsor - 70-200 optika 200mm-en - 67-58mm szűkítőgyűrű - 58-52mm fordítógyűrű - Helios 50mm-es optika fordítva. A tárgytávolság kb. 4-6 cm. Ekkora nagyításnál kézből fotózni lehetetlen ha szép képet szeretnénk, így nem a fényképezőgép van mozgatva, hanem előtte a tárgy. Mivel a mélységélesség nagyon kicsi, ezért a végen lévő Helios optikán a rekeszt beugrasztom - így növelve az éles rész, ami így is csak kb. 1mm. Mivel a nagyítás óriási, a rekesz is szűk, ezért az exponálógombot el lehet felejteni, mivel bemozdítja az egész szerelvényt. Lehet visszaszámlálást vagy távkioldót használni, de van célravezetőbb megoldás is: a fényképezőgép rá van az USB porton keresztül kötve a számítógépre. Bekapcsolva az élőkép funkciót a kereső vagy az LCD kijelző helyett a monitor jóval nagyobb képén állítom a fókuszt és a ...

Pár éve ez még hihetetlennek tűnt.Az ember leül a számítógépe elé, felmegy az interneten az E-bay-re, böngészik ezer és ezer árucikk között, pikk-pakk megtalálja a számára legkedvezőbbet, pár kattintás és már ki is fizette dollárban és csak a postásra kell várnia. Kínából a csomag kb. 2 hét alatt meg is jön... Így rendeltem már jópár dolgot - jóval olcsóbban mint az itthoni árakon. A napokban a legutolsó rendelés meg is jött az új rádiós vakukioldó szettem. Az adó a fényképezőgépen vakupapucsára van ültetve, a vevőre pedig rá van csúsztatva a vaku.   Az eddigi fotocellás kioldók helyett azért szerettem volna legalább egy rádiós kioldót is, mert így a fényképezőgépre nem kell vakut raknom, hogy annak a fénye elvillantsa  a többi vakut. Nagyon sok esetben a gépen lévő fővakuval csak éppen egy kicsit villantottam a mennyezetre - hogy ne látszódjon a témán, de a többi vaku villanjon. Igenám, de akkor minek a drága vaku ha csak pöszmörög? Így a Metz 48AF-1 a rádiós kioldássa...

Az eső ellenére a kiállítás megnyitón aránylag sokan voltak. Kellemes csalódás volt a megnyitó, ugyanis nem a "hagyományos" elmondok pár mondatot - felolvasom papírról stílusban zajlott, hanem Turai Gábor Kamil művészetfilozófus szinte egy kis tárlatvezetést tartott. Minden kiállított képhez volt valami hozzáfűznivalója - elfilózott rajtuk. Természetesen az én képeimről is eszébe jutott pár gondolat. Ezeknek a gyors kis "értékeléseknek" szerintem minden kiállító örült és gyanítom, hogy sok nézőnek is új perspektívában jelentek meg így a képek. A megnyitón fotóztam végig, hogy a többi kiállítótársamnak is legyen emléke ahogy a művészetfilozófus elemzi a képeit. Ezek a fotókat meg tudjátok nézni az egyik aloldalamon. A képre csak "robotpilótát" nyomtam, az automatikus konvertálás-kicsinyítés pedig nemigazán korrigálja a képeket, de most csak ennyire futotta... Kiállított képeim:

Eljött ez a nap is, amikor a fényképeim nem csak a DVD lemezeken vannak, hanem egy kiállítóterem falán...