Nagy Krisztián - A naplóm

Az előző bejegyzésemben a kartonból vágott szoftbox maszk teszképei után megkaptam, hogy milyen szörnyű képet töltöttem fel drámai feldolgozásban. Ezután már kötelező egy glamour képet is feltöltenem! Utómunka: bőrhibák eltüntetése után a következő rétegek kerültek a képre alulról haladva felfelé: 1., Alapkép 2., Fogak kontrasztjának beállítása (Curves) 3., Fogak fehérítése (Saturation -54) 4., Fogak fényerejének módosítása (Levels) 5., A háttér és a ruha fényerejének lehúzása, maszkolással (Curves) 6., Az egész kép kontrasztjának beállítása, kivéve szemek (Curves) 7., Száj színtelítése (Saturation +17) 8., Írisz kiemelése (Curves) 9., Szem fehérjének színtelenítése (Saturation -39)

Egy időben felkapott / vitatott volt a portrék optika köré elhelyezett körvakuval való bevilágítása. Két táborra szakadt a fotóstársadalom: van akinek tetszik - van akinek nem, hogy a modell szemében karika csúcsfényű fehér fénytükröződés van. Ezek a vakuk nem éppen az olcsóságukról híresek, ezért várható volt, hogy előbb utóbb megjelennek olcsóbb alternatívák. Ma már több gyártótól is lehet kapni "körvakut", ami tulajdonképpen a fényképezőnkre rakott rendszervakunkra illesztett fényterelő, amelynek a belső fényes felülete a vakunk fényét az optika köré vezeti. Ezeknek a viszonylag olcsó megoldásoknak is létezik házilag elkészített még jobban olcsósított változata, különféle megoldásokkal. A napokban felötlött bennem, hogy kipróbálom új munkatársamat, a nemrégiben vásárolt stúdióvakut és a már meglévő szoftboxomat. Egy egyszerű átalakítással körvakut készítettem belőle egy csakugyan filléres megoldással: egy 50x70-es kartonból kivágtam egy körgyűrűt és egy csip

Szilveszter délutánján kedves szomszédainkról készítettem családi fényképeket. Két optikát használtam, 18-55IS és 70-200L. Egyetlen fényforrással dolgoztam (a szoba fényeitől eltekintve), egy állványra rakott ezüst ernyővel - amire a rendszervakumat villantottam rádiós vezérléssel. Az első próba képeken nagyon erősek voltak az árnyékok, így a vaku fejére diffúzór zsákot húztam, hogy lágyítsa a fényeket. Pár képet kiragadtam a sorozatból, némelyikkel kicsit fel is dolgoztam. A fotózás elején "feszültebb" volt a hangulat, de amikor a gyerekek is feloldódtak már jobb képek születtek.

A most bemutatásra kerülő portré elkészítése cseppet sem mondható műterminek. Mivel a tél beálltával a   padlás stúdiómban most igencsak hideg van, ezért gyorsan összerakott, a háztartásban megtalálható kellékek segítségével fotóztam pár képet a feleségemről. Balról a vaku egy rajztáblára rakott fehér papírlap segítségével adta a szórt főfényt. Az arcot a jobb oldalon látható szék karfájára erősített autókban használt hőtükör verte vissza - derítésként. A szobában található lámpákat felkapcsoltam, de ezeknek a fénye a vakuhoz képest annyira elenyésző, hogy a képalkotásba nem szólnak bele, inkább csak a fókuszálást segítették. Az elkészült fénykép Canon 450D, 70-200L optika, 200mm-es álláson, F4, 1/100s, ISO200 Egy kis utómunkával "feltúrbózva" így mutat a portré: Retro feldolgozásban  Fekete-fehérben

Miután az előző bejegyzésben írt Praktica-t visszaszolgáltatom a gazdájának, felmerült bennem, hogy beszerzek valami hasonló analóg tükrös gépet. Délelőtt ki is mentem a családommal a bolhapiacra. A kacatok bejárása közben ráakadtam egy Zenit E-re, melyet kis alkudozás után meg is vettem. Nagy meglepetésemre még működik a belső fénymérője is, amely egy ilyen jószágnál már szinte a csodával határos. (Utánanézve a gépnek, a Moszkvai olimpia alkalmával adták ki 1979-1980-ban .) Mivel a délutánt kis kirándulással akartuk folytatni, így áldottam az előrelátásomat, hogy még a reggel a kabátom belső zsebébe raktam egy ezer éves, még kézzel feltöltött orsójú filmet. A fényképezőgép kis tanulmányozás után (ISO beállítás, fénymérő működése, blende, záridő) bele is raktam a gépbe. Ahogy hazaértünk késő délután, rögtön mentem a hívótankért, 7 perc hívás, öblítés, 7 perc fixálás, sok öblítés, szárítás, hatosával felvágás, szkennelés, photoshop: A régi filmen az emulzió fino

Elkapott a gépszíj, filmre fotózgattam megint. Megjött a kitt amit rendeltem: darabokban egy tüköraknás, két optikás, műanyag kis fényképezőgép. Csavaronként, rugónként rengeteg darabból, összeszerelési útmutatóval. Így az összelegózás kb. két órát vett igénybe, de működik a dolog! Lejárt diát raktam bele, negatívként előhívva (cross process), majd szkennelve a képeket. Az első sorozat a Kecskeméti Fotókör bográcsolós délutánján készültek: Fekvő képet horrorisztikus a géppel készíteni, mivel minden irány megfordul a tüköraknában. Ráadásul az exponáló kart is nehézkes, így kezelni így ezek a képek könnyen bemozdulnak. Következő turnus kint a határban, hogy lássam ugyanazokon a helyeken hogyan viselkedik, ahol már fotóztam régebben digitális géppel: Közben csináltam két kis portrészerűséget gyerekeink nagyapjáról és dédpapájáról: A végére már csak két kocka maradt a fotó táborra: Mire elfogyott a 36 képkocka, 27 exponált kép sikerült. jópár kép azért veszett el, me