Nagy Krisztián - A naplóm

A múltkoriban készített óramű makró üvegnegatívról készítettem papírképet. Van Dyke Brown (kallitípia) eljárást választottam. 6 perces exponálás UV fénnyel 50cm-ről  1200dpi felbontásban így néz ki a papíron a kép

Archaikus eljárásokkal készítek fényképeket - így mondhatni szeretem a régi dolgokat. Ezen felül szeretem a karórákat is. Talán nem is meglepő, hogy hagyományos analóg (mutatós) órát hordok. Minden reggel felhúzom az óraszerkezetet és indulhat a nap. Szerettem volna a karórámról egy fényképet, igazán nagy nagyítással, így a fa kamerámra felraktam egy 210mm-es optikát, a harmonikát amennyire csak lehet kihúztam (750mm). Ekkora kihuzattal még nem töltötte ki a 18x24cm-es képméretet az órám, így gondoltam egyet és az óra - optika közé beraktam egy nagyítólencsét. Elég sokáig eltartott mire kikísérleteztem, hogy az órától milyen messzire rakjam a nagyítólencsét, illetve a nagyítótól az optikát, de végül sikerült a beállítást megtalálnom. Ezután jöhetett a kalkulálás... vajon milyen hosszú záridővel készítsem a képet!? Alap esetben pl. egy portrénál 5-6 másodperces záridővel dolgozom. Dupla kihuzatnál (tehát a 210mm-es optikánál 420mm kihuzat) a záridő is megduplázódik. Jelen

Kedves barátom - Zoltán egy hexakopterrel fényképezi a világot felülről. Felesége és lányai sokunkat megkért, hogy Zoltán 50. születésnapjára szeretnének egy kis videó összeállítást készíteni jókívánságokból. A jókívánságomon túl készítettem egy kis meglepetést is az ünnepelt számára. Egy kis keresgélés után az interneten találtam Leonardo Da Vinci tervei között helikopter vázlat rajzokat. Ezen képek alapján elkészítettem egy picit hasonló szerkezetet, kerek sajtos dobozból, papírból és drótból - az Archimédész spirál rotor nem volt egyszerű feladat. Természetesen nem maradhatott el a kopter alól a fényképezőgép, amely gyufásdobozból készült - spéci felfogatással, az optikája pedig pici csődarab egy akril félgömbbel. Az egészet lefestettem fehérre és utólag az éleket kihúztam fekete filccel. Fekete háttér, fehér vattapamacs felhőkkel. A Vinchidrónról készítettem egy 18x24cm-es üvegnegatívot. A negatívról pedig egy A4-es méretű csersavval színezett cianotípiát. Egy pici

A napokban kipróbáltam a szénnyomat (carbon transfer) eljárást. Az első fő mozzanata a munkafolyamatnak (a vegyszer bekeverések után), a tökéletes transzfer "kendő" (tissue) elkészítése. Ehhez teljesen vízszintes asztal szükséges, ugyanis a majdnem víz sűrűségű meleg - feloldott zselatinnal kell bevonni kb. 1-2mm vastagságban a transzfer papírt. A papír lefogatására illetve, hogy pereme legyen amiben megáll a zselé - mágneses csíkok használatával a legegyszerűbb. Így az asztal lapjának egy vaslapot kell használni. 40x40cm vaslap 30x30cm bútorlap, 3db marok csavarfej, 3db M8-as 40mm-es csavar, 3db fába üthető körmös anya  Marok anya összeszerelése a csavarral  Elkészült marok-csavar - ami tulajdonképpen talpnak szolgál majd Jöhet a fúrás    A furatok két sarokba és oldalközépre kerülnek A körmös-anya szorosan illeszkedik a furatba, melyet kalapáccsal  lehet beütni A három felfogatási pont elkészült   Egy láb betekerve 

Két eljárást hasonlítottam össze: Cianotípia VS Van Dyke   Ugyanerről az üvegnegatívról készült egy szénnyomat teszt is: 2,5% érzékenyítő, 5 perc UV fény

Egy általam még nem alkalmazott negatív erősítést próbáltam ki. Erre az erősítésre azért van szükség, mert a kollódiumos üvegnegatívnak a denzitása (fedettsége) nem elég erős ahhoz, hogy papírra laborálva kontrasztos képet adjon. Mostanság ismerkedem a carbon transfer print (szénnyomat) eljárással - így itt volt az ideje, hogy tökéletesítsem a kollódiumos üvegnegatív technikámat. Így elő is vettem a rég nem látott bohóc gyűjteményemet - mozdulatlan modellek, többféle szín, többféle tónus és textúra. A következő napokban jöhet a papírkép készítés! Kollódiumos üvegnegatív 24x18cm, 210mm optika, F4.5, 12sec