Nagy Krisztián - A naplóm

Még valamikor 2006. februárján készítettem fényképet egy tanyáról. Azóta évek teltek el és időnként újabb és újabb képek születtek ugyanonnan, ugyanakkora gyújtótávolsággal, ugyanarról a tanyáról. Most 2011. január van. Nem lesz többé fénykép erről az "épületről". Miért raktam macskakörömbe az épület szót? Mert azzal, hogy a tető beszakadt és az oldalai bedőltek és elkezdték elbontani a romokat egy élet - életforma is eltűnik. Szinte minden nap néztem a kis takaros tanyát, ahogy jöttem-mentem a munkahelyemre. Figyeltem a felhőzetet, fényviszonyokat, a megújuló környezetét, a ciklust ahogy telnek az évek. Kicsit szomorú vagyok mert tudom, napról napra kevesebb látszik majd a hajdani "birodalomból" és az emlékek is vele fognak fakulni. Viszont szerencsésnek érzem magam, hogy számos fényképet készítettem és így talán marad valami a múltunkból hátra. Így köszönöm, hogy hajdanán ez a tanya erősítette bennem a fotózást iránti szeretetet, arra a 2006-ban készült képre mi

Vannak témák, amit az ember csak azért fotóz, hogy kipróbálja vajon mit tud kihozni belőle. Tetszik a látvány, előveszi a gépet, próbál komponálni, játszani a formákkal, keresni a legjobb nézőpontot és végül egy kis utómunkával a csúszkákat tologatva -szerencsés esetben- előjön az a képi világ, ami megfogta az első pillanatban és elindította ezt a folyamatot. Canon 450D, Canon fix 50mm, ISO200, F2.2, 1/60 Nos, a lyukacsosra leengedett redőnyön beszűrődő fény a függönyön, pont ilyen téma...

Néha a legegyszerűbb, hétköznapi dolgokból adódnak a legjobb fényképek. A dolgunk csak annyi, hogy észrevesszük azokat és nem hagyjuk elveszni. Így nem szabad restnek lenni - elő kell venni a fényképezőgépet, készíteni egy fotót és egy kis utómunkával kihozni belőle azt, amit megláttunk a témában. Én is ezt tettem ma reggel - felnéztem a plafonra és ott volt a "téma": az éjjeli lámpa  megvilágítja alulról a vázába rakott görbe faágakat... Az utómunka során arra koncentráltam, hogy a fény játéka minél jobban látszódjon a mennyezeten. A girbegurba kaccsok pedig teszik a dolgukat, egy kis mozgalmat, "huncutságot" visznek a képbe. A bal alsó sarokban meghagytam pár faágnak a végét, kétféle jelentőséggel: 1., így jobban sejteni lehet hogy a kaccsok árnyékok, 2., rámutat a témára - kicsit vezeti a szemet. Ugyanezt a szemvezetést alkalmaztam a mennyezet és a falak találkozásának vonalával és nem utolsó sorban valamelyest keretezik is a képet. Sokat gondolkodtam az utolsó

Tegnap leszedtük a karácsonyfát. Érdekes nyomot hagyott a talpfa...

A Cross Process eljárás a filmes fotózásnál használták. A lényege tömören annyi, hogy a nyers filmet a nem teljesen hozzá való vegyszerrel hívták elő. A negatívot diának, a diát negatívnak. Így a végeredmény szinte kiszámíthatatlan lett, a színek elmentek, a tónusok megváltoztak. Arra gondoltam, ezt a kicsit felkavarodott színvilágot használom utómunkának egy érdekesnek ígérkező kísérletemhez. Amit ki szerettem volna próbálni, azt nem én találtam ki, de mivel mindig is szerettem a szelektív élességeket a fényképeken, gondoltam kipróbálom ezt a régi trükköt.  Első lépésben elmentem egy üvegeshez és vágattam 2mm-es üvegből lapokat. A lapok  megegyeznek a Cokin P széria szűrőinek a méretével, mivel az optikám elé szerettem volna helyezni őket. A Lapok éleit és sarkait célszerű lecsiszoltatni, a későbbi balesetek elkerülése miatt. Fel is tekertem a szűrőtartót az 50mm-es fix Canon optikámra és a frontlencséhez legközelebbi szűrőhelyre be is raktam a teljesen áttetsző üveglapot. Ezután már