Nagy Krisztián - A naplóm

Múlt héten Szentesen jártam fotókiállításon. Fotóztam az eseményt. Amikor vége lett a hivatalos résznek és mindenkire kezdett hatni az a különleges mágneses vonzalom, amit úgy hívunk büfé, megakadt a szemem a folyóson kirakott hatalmasra nőtt Agave növényen. Lehet a többiek furcsán néztek rám, hogy mit akarok én ettől a "kaktusztól" amikor elkezdtem fotózni, de megláttam az egyik húsos levelének megtört ívén... Drámai hangulatúra formáltam a képet, mint egy fekete hattyúnak. Az utómunka a RAW megnyitása után, vágás, kis retusálás, fekete-fehérré konvertálás kék szűrővel (így jobban látszódott a levél textúrája) Levels - Curves beállítások, az átméretezés után egy kis zaj hozzáadása.

Előzmény  Folytatás... A fácánok eltávolodtak és védettebb, gödrösebb részre húzódtak az optikám elől. Nem akartam őket tovább zavarni fotós nyughatatlanságommal, így továbbindultam a földúton egyre beljebb az alföld fákkal tarkított síkságán. A fácánok után gondoltam meglátogatom az ürgés területet, hátha a lenyugodni készülő nap utolsó fényeiben sütkéreznek, mielőtt földalatti üregükbe húzódnak vissza. Sajnos nem volt szerencsém, kerültem a területen egyet, de semmi mozgást nem láttam. A nap kezdett erősen a horizont felé közeledni, így elkezdtem olyan téma után kutatni, ami naplementés sziluettes témának jó lenne. Ahogy szépen lassan alapjáraton haladok az úton meg is láttam azt, ami elképzeléseimnek megfelelt. Egy lapájban összegyűlt a víz, így bevillant egyből a leendő kép körvonalai. A vízfelület pont akkora volt, hogy a kicsit messzebb álló magányos fa tükörképe jó legyen és a narancssárga napkorong is kb. a képen harmadolópontra kerülhet. Gyorsan leálltam az autóval és optik

Mostanában nemigazán készítettem tájképeket, de most valahogy munka után kedvem támadt egy kis fotózásra, így kimentem a határba. Igazándiból céltalanul vittem a felszerelést, majdcsak adódik valami. Erről eszembe jut egy fotós szállóige: "Mi a különbség a fotós és a vadász között? ... A fotós sosem megy haza üres kézzel!" A tanyák mellett elhaladva kikötött ló legelésztek így megálltam, hogy a fotós táskámat elővegyem a csomagtartóból és a gépemet is felkészítsem: babzsák elő, gépre a 70-200-ast feltekertem. Pár kép a paciról és irány tovább. A széles földútról lekanyarodva elindultam a kocsival az alig kitaposott füves úton, alapjáraton döcögve - figyelve a határt, a tájat, égboltot, a nap állását, a füvet és valami hatodik érzékkel az út kanyargását és a rajta található nagy gödröket és sárfoltokat kerülgetve. Pár száz méter megtétele után meg is láttam első fotótémámat, az úttól kb. 10 méterre.  Egy fácán hasalt a fűben és csak a feje látszott ki. Leállítottam az autót

A hideg beálltával a varjak egyre bentebb merészkednek a melegebb városba. Külvárosi részen lakom, így amikor a számítógépem mellett ülve kinéztem az ablakon, a kertben jópár madarat láttam. Canon EOS 450D, Canon 70-200F4L, ISO200, 1/125, F4 Fel is tekertem gyorsan a 70-200-as optikát és az ablaküvegen keresztül készítettem pár felvételt. Még szerencse, hogy nem régen lettek tisztítva az ablakok. November 1-én, halottak napjához közeledve és ennek jegyében, kicsit eljátszottam a fotóval. Ami talán a legtöbbet dobta a kép utómunkájánal, az a fekete-fehérré konvertálásnál a kék szűrő használata. A varjú tollazatának van egy érdekes kékes árnyalata, amit a kék színszűrő ki is emelt, így a képen jobban kivehető a madár és nem csak egy sötét folt.

Tegnap Kecskemét főterén és környékén sétálva fotóztam párat. Nem akartam nagyszabású képeket, csak néha jó egy kis kikapcsolódás a munka után.

Ismét büszkélkedhetem két fényképemmel! A Duna-Ipoly Nemzeti Park, a WWF Magyarország és a Nagykőrösi Önkormányzat közös természetfotó-pályázatára beküldött képeimmel, elnyertem az I. helyezést és a különdíjat! A képek így megjelentek a The Explorer 2010. VI. évfolyam 3. számában. Az I. helyezett "Tanösvény" című képem, a Nagykőrös melletti Pálfája erdőben készült (ahol a pályázatban szereplő pusztai tölgyesek élnek), a Különdíjban szereplő "Csúszka"-t pedig nyárfaerdő melletti itatónál sikerült lencsevégre kapnom.

Vasárnap szép, napos időjárás volt. Ki is mentünk páran fotózni Nagykőrös határába, a Kőrös-ér melletti rétre. Nagyobb térképre váltás Elég jól ismerem ezt a területet, errefelé csavarogtunk fiatal koromban. Sajnos a gát töltését eléggé tönkretették munkagépekkel, mert a város esővíz elvezető csatornázása miatt az árokásás mellett a puha földben a gépek kerekei erőteljes nyomot hagytak. Az árkok miatt viszont megnőtt a vízfelület, ami rengeteg békának ad életteret. A fotózás szempontjából sokféle dolgot lehet találni. Van itt csipkebogyó, kiszáradt fák, virágok, víz és a hozzájuk kapcsolódó élővilág. Sétáltunk egy nagyot és közben fotózgattunk. Tamás nagylátószögűvel elkapott engem...  ...én pedig őt, ahogy a nagylátószögűvel, Cokinnal felszerelve kúszik-mászik! Ági levelibékára vadászik a diófa levelein... ...és korhadt fára. Aznapi képeim így sikerültek: