Egy csepp világ

Mindig is tetszett az idő kimerevítése és régóta szerettem  volna csobbanó vízcseppet fotózni. Ezt a témát már nagyon sokan feldolgozták, így ha valami újat szeretne kitalálni az ember, akkor erősen el kell rajta gondolkodnia, hogy egyedit alkosson.

Először ki kell választani a használni kívánt segédeszközöket, majd a kísérleti fizika tudományos útjára lépve kikísérletezni a helyes paramétereket. Ha ez megvan, jöhet a kompozíció és egy adag szerencse!

1. lépés:

Segédeszközök: a háztartásban megtalálható egyszerű dolgokat kerestem elő.

- Vizes edény: célszerű minél nagyobbat, nem kell hogy túl mély legyen = sütő tepsi

- Csepegtető: nem árt, ha nem öt perc alatt tűnik el belőle a víz = 0,5 literes üdítős palack

- Fényterelő: a vízicsápot hátulról bevilágítva kapunk igazán szép eredményt = autós ezüst szélvédő árnyékoló

- Fotós kellékek: állvány, 50mm-es fix optika, vaku, vakukioldó, fókusz állításhoz egy nagy fejű csavar

2. lépés:

Összeállítás: a csepegtető kifúrása után célszerű egy gombostűvel a palack tetejére is rakni egy levegőző nyílást, máskülönben nemigazán fog a víz az üvegben keletkező vákuum miatt kijönni. A levegőző nyílás méretének csökkentésével-növelésével lehet állítani a csepegtetés sebességét. Egyszerű szigetelőszalag ráragasztásával és finom feltépésével ez megoldható.

Az edénybe annyi vizet rakjunk, hogy a becsapódó vízcseppünk ne érje az edény alját, de túl sokat se rakjunk bele, mivel a 0,5 literes palackunk a beállítás alatt, lehet hogy többször is kiürül és így hozzáadódik a vízszintünkhöz.
Háttérnek - tükröződésnek a falról leakasztottam egy nyaralásunk emlékképét, amely üveg mögött is van , így jobban  visszaveri a vakutól érkező fényt.

3. lépés:

Fényképezőgép: Ha már csepeg az edényünkbe a víz, akkor jöhet a fényképezőgép beállítása. A kép perspektíváját mindenki egyéni ízlése szerint kitalálhatja. Én úgy szerettem volna, hogy a vízicsáp szépen kiemelkedjen, de a háttér tükröződése is kivehető legyen. Ez valamivel 45 fok alatti rálátással jött össze.

A fókusz állítása természetesen manuálisan történik. Ahogy csepeg a víz az edénybe a cseppek alá raktam egy nagyméretű facsavart állítva (célszerű nagyfejű csavart használni, mert ilyenkor az a talpa és könnyebben megáll). Ez kb. annyira áll ki a vízből, mint majd a felcsapódó vízcsepp. Ehhez már nem nehéz a fókuszt beállítani. Célszerű a fókuszpontot a csavar és a vízfelszín vonalához állítani.

Ha ez megvan, akkor jöhet a vaku: többféle elrendezést kipróbáltam, a legjobb eredményt az hozta, ha hátulról, visszavert fénnyel világítottam be a témát. Érdemes a vaku erejét nem maximumon járatni, hanem pl. 1/16, 1/8-ad teljesítménnyel azért, hogy egy-egy kép között ne keljen másodperceket várni az újratöltéséhez, hanem a cseppek ritmusát követve, pl másodpercenként tudjunk fotózni.

A zársebességet állítsuk minél rövidebbre, amit a vakuszinkronunk megenged, hogy szépen ki tudjuk merevíteni a vízcseppet (1/200s), a rekeszt pedig szűkítsük, hogy minél nagyobb legyen a mélységélesség (F11).

4. lépés:

Kapd el! Már csak az ütemérzékünkre van szükségünk és némi szerencsére, hogy elkapjunk egy formás vízcseppet.

5. lépés:
Utómunka: ha jól dolgoztunk, minimális korrigálásra van szükség. Érdemes a kép kontrasztját a görbék segítségével beállítani, esetleg kicsit növelni a színtelítettséget, élesíteni és vágni.

Sok próbálgatással, különféle hátterekkel kombinálva, a világítással eljátszva számtalan szép képet kaphatunk, főleg hogy két egyforma vízcseppet nemigazán lehet lefotózni.

Háttérkép nélkül, csak az autós hőtükörrel.

Egyszerű fehér lap háttérrel.