Nagy Krisztián - A naplóm

A fiam egyre ügyesebben épít Lego-ból mindenféle autónak kikiáltott járművet. Négy évesen elég sokfélét csinált már a szétbombázott Lego Racer-ekből, amikből így van jópár alkatrész. Ki is találtuk, hogy fotózzuk le a műveket, mivel egy-egy alkotás nem valami hosszú életű. A gyerekszobában az első fotó után látszott, hogy ide valami "komolyabb" megoldás kell, mint a szőnyegre lerakott autó 4 másodperces záridővel. Ezért barkácsoltunk egy "minilabort", hogy mindegyik jövőbeli autót kb. hasonló módon tudjuk majd fotózni. Így született meg a 10 perces projekt -remélhetően- sorozat első darabja. Kerestünk egy kartondobozt, az egyik oldalát bevágtam és behajtottam a doboz belsejébe, úgy hogy a túlsó saroknál íves legyen a visszahajtás. Kerestem egy tekercs papírt, de lehet sima gépírólap is... ...és kibéleltem a dobozt. Nemigazán figyeltem a pontos illesztésre és hogy tökéletesen sima legyen a felület, nem éreztem szükségességét a projekt volumenéhez mérten.    Ezután

Eljátszottam még egy fotóval, amit a "Derítőlap" bejegyzésemkor készítettem. Gondoltam kicsit széfiás, öregített papír hatást rakok a portréra, mintha régi kép lenne a fénykép. Az alapkép retusálása és körbe vágása után tulajdonképpen nem sok dolgot tettem: a hátteret kicseréltem egy "foltos" textúrára, beállítottam a fényerejét, kontrasztot adtam a képre, a szemeket kiemeltem, fekete-fehérré alakítottam, majd egy fotófilterrel széfia színt vittem a képre. A tépett szél többféleképpen valósítható meg, a legegyszerűbb, ha valami "recés" szélű radírral kitöröljük a képünk szélét fehérrel, de én egy kicsit komplikáltabb megoldást szoktam használni. Keresek egy fényképet, amin pl. hegyvidék van vagy erősebb motívumok emelkednek a horizont fölé, majd ezt a képet 2 színűre alakítom a Image/Adjustments/Treshold funkcióval. A középső csuszka segítségével beállítom, hogy az égbolt eltűnjön-fehér színű legyen, a hegyvonulat megmaradjon-fekete színű lesz a képen. Ez

High Key - szeretem ezt a stílust. A legjobb megfogalmazásban ami eddig tetszett számomra azt jelenti: fehérben a fehér. Az előző bejegyzésemnél már írtam, hogy fehér háttér előtt akartam fotózni. A világítás és felszerelés leírása ott megtalálható. Több ruhát is kipróbáltunk a fotózás alatt, végére hagytam a fehér felsős képeket. Ezeket kimondottan abból a célból készítettem, hogy a végén egy kis Photoshop segítséggel elérjem a kívánt fehér képeket. A végeredmény nem lett teljesen High Key, csak megközelíti azt, mivel ebben a stílusban kerülendőek a sötét tónusok, a fekete szín pedig szinte "tilos". Ebben az esetben az utómunkában az okoz nehézséget, hogy a képre úgy rakjunk kontrasztot, hogy a fehér részek ne égjenek ki, viszont a tónusok lehetőleg maradjanak 50%-os szürkeárnyalat felett. Mivel a fotómon jelentős fényerő különbségek voltak, célszerűnek éreztem szelektíven manipulálni a fotó egyes részeit. Az alapkép fekete-fehér konvertálása után, a szintek beállítása nem

Még régebben vettem egy 110cm-es, 5in1 derítőlapot. Nem is értem eddig miért nem vettem elő, hiszen egy vaku így felszabadul és másra tudom használni. Tegnap este összeállítottam egy újabb világítási konfigurációt: fehér háttér előtt szerettem volna fotózni. Ennek megfelelően a háttérnek használtam egy fehér lepedőt, ezt a Metz vakummal világítottam meg. A főfényt a Canon 540EZ adta, ernyőre villantva, a derítést pedig az említett derítőlap adta. Házi stúdió Photoshop munkák: a bőrhibák retusálása után igazán nem is csináltam sok mindent. Szemöldököt, szempillákat kicsit kiemeltem, a fekete részeket burn tool-lal. Szem íriszre fényt adtam, szájra minimális kontrasztot. A hátteret kivilágosítottam, hogy teljes fehér legyen, de nem tetszett a látvány, ezért inkább kimaszkoltam és kicseréltem egy karcos fémlemez textúrájára. Erre még egy kis "fénypamacsot" raktam, és beállítottam a fényerejét. Ahhoz, hogy jobban kiemelkedjen az arc, vignettálást festettem körbe, nagy életlen

Szerintem a mai digitális fotózásnál elengedhetetlen, hogy az utómunkát egy jó kép készítése után kihagyjuk. Persze itt nem csak feltétlenül azokról a fotókról van szó, amik férfimagazinok címlapján található "etalon nők"-ről szól (valljuk be őszintén, szívesebben nézünk egy ilyen képet, mint egy copfos, pattanásos, anorexiás fruskát), hanem akár egy tájkép égboltjáról, vagy egy jól sikerült családi emlékkép csinosítására gondolok. Szerencsére nagyon sok lehetőségünk van a számítástechnika és az internet segítségével a fényképeink "feljavítására" de azt hozzá kell hogy tegyem, ez a tuning csak igazán akkor ér valamit, ha alapból is jó a verdánk. Egy Trabant feltuningolva sem fog menni 200-zal, tehát egy jó alapkép elengedhetetlen! Sokszor használom arra az utómunkát, hogy elérjem azt, amit fotózáskor a szűkös kereteim között nem tudtam. Ha lenne stúdióm, nagy térrel, rengeteg féle-fajta világítással, hátterek, ködgép, stb, valószínűleg nem kellene ennyire "be

Tegnap délután / estefelé összeállítottam a vakukat, állványokat egy kis portrézásra. A feleségem -Kriszta- rajzolgat mostanában és egyre jobban sikerülnek az alkotások. Szeretne rólam portrét rajzolni és ennek az a legegyszerűbb módja, ha lefotóz és a kép segítségével készíti el a rajzot. Úgyhogy tulajdonképpen én lettem a modell, DE ahhoz hogy a fényképezőgépet beállítsam, jópár próbaferlvételt készítettem - persze róla. Miután meglett rólam a kép, a végén oda jutottunk ki, hogy tulajdonképpen én fotóztam őt!  A fényképeket a képen látható beállításokkal készítettük. A hajfény sajnos még mindig hiányzik, még nem sikerült gémes állványt készítenem hozzá.   Utómunka: RAW konvertálás -szintek beállítása, a háttér piros színű volt, ezt lehúztam feketére. Az én portrémnál: szemre fény, lensblur a pólómon lévő feliratra, vignettálás a sarkoknál. Kriszta portréinál: bőrhibák retusálása, szemre fény, ajkak enyhe szaturálása, ing kékjének erősítése, lensblur az ingre-kezekre,