Minion vs Godzilla - (kollódium vs mobilfotó)

Makró felvétel készítése nagyformátumú kamerával nem a legegyszerűbb feladat. Persze egyszerűnek is mondható, hiszen csak jó nagy kihuzat kell, egy jó optika, élességállítás és már kész is....

A valóságban viszont elég összetett a feladat, hiszen a közeli téma miatt a világítás már nem is olyan egyszerű, hiszen a kamera saját maga árnyékolja le a fényeket. A nagy kihúzat miatt, a kameraállvány sokkal jobban igénybe van véve, könnyebben beremeg a kamera. A nagy kihúzat miatt számolni kell a fényérték esésével. A nagy nagyítás ráadásul a kis mélységélességet is hozza magával, ami miatt rekeszelni kell az optikát, így további fényérték vesztés lép fel.

Ezek mellett a kollódiumos fényképezés nehézségei csak fokozzák a kép elkészítésének a menetét, hiszen tökéletesen tisztának kell lennie a hordozónak, szépen kell megönteni a felületet, az exponál ideje sem lehet túl hosszú, hiszen csak nedves állapotában használható a megöntött lemez. Ott van még a hívás is, amivel további nehézségi faktort viszünk a képkészítésbe...

Esetembe a csiga tengeri sünnek indult... Már minden a helyére került, élesség beállítva, tökéletesen megpucolt és öntött üveglap, bevilágítva, kazetta a helyén (ez így kb. 90 perces munka) amikor is gondolt egyet az optika sapkája és lecsúszott... és agyoncsapta az utolsó még egészben lévő tengerisün vázat, amit a legutóbbi tengerparti nyaralásunkon gyűjtöttünk... Természetesen a megöntött lemez is fényt kapott a képmezőből kimozdult és száz darabra tört semmit megörökítve... Jöhetett újból az új modell keresés, fókusz állítás, lemeztisztítás....

Így a következő próbálkozásomra már csak csigaházra futotta...

De az eredmény kárpótolt és ismét tanultam egy fontos dolgot: ne bízz a függőlegesen beállított kamera optikájának kupakjában!

Ezt a képet a Kecskeméti Fotókör idei kiállítására készítettem, egy mini "időutazás" sorozat első képéhez. A második kép a falon mellette Szabó Maya 6db-os polaroid kép összeállítása, velük szemben pedig egy 100db-os fotókollázsom kapott helyet.

A 160 évvel ezelőtt használt kollódiumos eljárással egy kép készült - és annak jónak kellett lennie, a közelmúlt analóg képkészítési eljárásaival (jelen esetben polaroid) 5-10 jó kép is született, míg a jelen digitális képalkotásaival már százszámra készülnek a képek... Egy-egy képnek a mérete nagyságrendileg megegyezik, mégis mennyire más...

"Spirál"

Kollódiumos nedves eljárás, fekete üvegen (9x11cm)

"Ezt dobta a gép"

digitális print vászonra (95x95cm)

A fotókollázsomat már hosszú ideje dédelgetem. Jártam Kecskemét lakótelepeit, ugyanazzal a telefonnal és effektel készítettem rengeteg graffitiről fényképet. Végül kb. 150 db kis kép jött össze, ebből készítettem el a 10x10-es rácsba elrendezett nagy képet.

A mobil telefonok kamerája egyre jobb minőségű képet készítenek. Ez jó dolog. Rengeteg program is létezik, amelyekkel a képeket pár gombnyomással (vagy lehet még az sem kell) "csodálatos" képet varázsolhatunk pár pillanat alatt a lefotózott képből.

De vigyázzunk ez egy csapda!

Attól nem lesz jobb egy fénykép, ha lilás színűre vagy épp vignettálással, textúrával telepakoljuk! Nagyon vékony az az elválasztó vonal, amelynek az átlépésével a kép nem művészi, hanem like-vadász lesz. A kis japán programozók úgy készítik a szoftvereket, hogy a legsilányabb, leglaposabb, semmitmondó képből is fantasztikus művésszé avanzsálja a mobiltulajdonost... "Művészi" lesz-e az a kép ami így készül? Gyanítom sok like-ot fog hozni a közösségi médiákban, de nem több. Így azt az utat járjuk amit a programozó a készülékünkbe integrált.

Viszont ha tudatosan alkalmazza a fotós a mobiltelefonos szoftvereket (szándékosan nem kamerát írok, hiszen az egy képkészítő eszköz, ami az alapanyagot biztosítja) és esetleg mondanivalója is van a fényképnek, egy kellemes - esetleg művészi kép is születhet... De ne essünk a csapdába, a canis merda akkor is büdös, ha vignettálnak a sarkok.

Én a mobilos képeket szándékosan ugyanúgy készítettem (Old Television effekt), mert arra készültem, hogy a képeket majd szorosan egymás mellé helyezve, szépen rácsba rendezi majd a képeket. Ugyancsak fontos volt, hogy nagyjából hasonlóak legyenek a kis képek színvilágai, fényei, hiszen rengeteg helyen és nem egy időben készültek a képek - így viszont az effekt használatával egységessé fogtam össze a képeket. 

Tulajdonképpen a mobilos képeket használtam fel építőtéglákként egy nagy, végleges kép elkészítéséhez.

Még egy fotóm kiállításra került az idei tárlaton:

"Szárnyvesztve"
Kollódiumos üvegnegatívról (18x24cm)
digitális print (60x80cm)

Köszönöm a kiállításmegnyitón készült képeket Nyikos Norbertnek és Gyarmati Józsefnek!