2017. október 8., vasárnap

Optika építés - 50mm - F1.2

Ki ne szeretne egy jó fényerős, gyönyörű bokeh-val rendelkező optikát, pikáns egyedi képi világgal, ami ráadásul nem is csillagászati árfekvésű!?

Pár hónappal ezelőtt találtam rá Hispan's photoblog-jára, ahol bemutatott egy optika építést. Jobban mondva két régi analóg optikát gyúrt össze, eggyé. Az átalakítás MILC rendszerre, azon belül Sony E-mount bajonettre (full frame) készült.
Sajnos ez az átalakítás számomra nem megfelelő - mivel nincs Sony fényképezőgépem, viszont egyből felötlött bennem, hogy a kis Olympus Micro 4/3-os MILC gépemre is meg lehetne csinálni ezt az optikaátalakítást.

A kiindulási alapnak a fent említett blogban már jól bevált orosz vetítőoptikát RO-109 1-A 50mm-es F1.2 fényerejű optikát használtam, illetve a fókusz mechanikát egy hibás Pentacon electric 1.8/50 - M42-es foglalatú optika adta. A Pentacon szétbontása után, tulajdonképpen csak a nagy menetemelkedésű fókusz mechanikára és az M42-es menetű felfogatásra van csak szükségünk.

Felesleges alkatrészek

Ez az M42 menet, univerzális rendszer volt a fénykorában, hiszen megannyi fényképezőgép-, és optika gyártó vállalat használta ezt a rendszert.

A jelenlegi digitális cserélhető optikás gépek nagy többségéhez nem meglepő módon, lehet vásárolni átalakító adaptert, így a régi analóg optikák gond nélkül felcsavarhatók a mostani fényképezőgépekre. Természetesen a blendeállítás és fókuszálás automatika kényelméről le kell mondanunk, hiszen minden manuálisan történik - mint régen a filmes fényképezőgépeknél.


Itt kezdődnek az átalakítás szépségei.
A régi vetítő optika képalkotó síkja nem egyezik meg a fényképezéshez használt rendszerekkel, így magunknak kell kitalálni ezt a távolságot. A legnagyobb problémát mindig a végtelenre állított élesség adja, hiszen az optikánk hátsó lencsetagja ilyenkor van a legközelebb a fényképezőgépünk érzékelőlapjához. Konyhanyelvre lefordítva: pl. ha a régi optikának a vetített képe 10mm-re van, akkor az optikát annyira be kell tolni a fényképezőgép vázába, hogy az optika hátsó lencséje 10mm-re legyen az érzékelőlapunktól. Ha ez a távolság túl kicsi - lehetetlen betolni az optikát a gépvázba! Illetve köthetünk kompromisszumot, betoljuk amennyire lehet - de a fókuszálásnál az éles kép pl. 2 métertől indul majd, egyre kisebb távolságok felé (tehát pl. 3 méteren lévő dolgot képtelenek leszünk beállítani élesre).

Ezeknek a távolságoknak a kisakkozása és pontos mérések után, már csak azt kell kitalálnunk, hogy ezt az egész optikai rendszert hogyan tartsuk egybe és ráadásul könnyen kezelhető és jól használható formába.

Az első teszteknél már láttam, hogy a vetítőoptikát meglehetősen közel kell rakni az érzékelőlaphoz, így sajnos ennek a tubusát is át kell alakítani, hogy minél közelebb lehessen majd rakni a felfogatáskor. Így szétszedtem a vetítőoptikát és kivettem a lencséket a tubusból (legalább így összerakáskor meg tudtam tisztítani őket), hogy a hátsó lencsetag mögötti csőből le lehessen esztergálni a felesleges 6mm-es csonkot.

Eredeti hátsó lencsetag

~6mm-rel rövidebb optikatubus

A fókuszmechanikát is át kell kissé alakítani. Az én esetembe a középső menetes tubust kissé ki kellett tágítani (esztergálás), így a vetítőoptika lépcsős alakjának középső hordója éppen beleillik a menetes gyűrűbe.


A mechanika hátsó M42-es végét is picit tágítani kellett (esztergálás), így a vetítő optika akár hátrébb is tud csúszni, mint a mechanika vége.

Az M42-es menetben még belülről éppen elfér a vetítő optika vége, ami ~38mm átmérőjű.

Mechanikába becsúsztatott vetítőoptika hátrébb is tud jönni, mint a tubus vége.

Így néz ki a mechanikába csúsztatott vetítőoptika:

Most jön a gépvázra történő felfogatás. Mint már említettem, Micro 4/3-os rendszerre is lehet kapni M42-M4/3 adaptert:


Az adapterbe betekert új optika:

Ez így már egészen jól néz ki! De mint említettem, az optika vetített képének a végtelen élesre állításához, elég közel kell lennie a fényképezőgép érzékelő lapjához. Sajnos a gyári M42-M4/3-os átalakítóval még kb 10mm-rel messzebb van az optika a kívánt mérettől. Ebben az állapotában a lencserendszerünk sajnos csak ~20cm-től ad éles képet (és annál közelebbre lehet csak beállítani). Ez nemigazán elfogadható ha pl. portrézni szeretnénk az optikával, hiszen 20cm-ről éppcsak a szeme lesz benne a modellünknek a képkivágásba...

Így további átalakítást kell eszközölni, hogy a kb 25mm-es adapterünk szélességét lecsökkentsük.
Ennek a méretnek a csökkentésre Isteni szikra pattant ki a fejemből. Régebben már rendeltem egy M39-M4/3 adaptert. Az M39-es (Leica L39) optikáknak jóval közelebb van a vetített képi síkjuk!


Ezeknek az átalakító adaptereknek a menetes belső gyűrűje forgatható - illetve kivehető! Két választásunk van: vagy a meglévő M42 adapterünknek a belső gyűrűjét rakjuk át a M39-es adapterünk belsejébe (de ekkor a menetes gyűrű külső átmérőből le kell szednünk kb. 2mm-t) vagy csináltatunk egy M39-es adapterbe illő, M42-es menetű gyűrűt. Én az utóbbi mellett döntöttem:

Bronzból készül M42-es gyűrű az M39-es fészekben.

A becsúsztatott optika hátsó lencséje, szinte hozzáér az adaptergyűrű belső falához. Egy pici kintebb-bentebb mozgatással meg lehet találni az éles végtelent az optikán  (kb. 2mm távolság marad az hátsó lencsetag és az adaptergyűrű között).




Összerakott optika:
M39-es adapter (átalakítva M42-re)
Pentacon optika mechanikája (itt ott tágított átmérőkkel),
ezekben pedig az RO-109 1A vetítőoptika - végtelenre állítva.

Első tesztképek:

Fényerős optika, egy lámpa mellett is 1/100 zársebesség (ISO200)

Szépen tekeri a hátteret

A bokeh gyönyörű

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése