Nagy Krisztián - A naplóm

Régen is retusálták a képeket. Igaz, kisebb volt az eszközök palettája, mint a mai digitális fotográfiában. Az előző bejegyzésemben bemutatott "Kalózok kincse" című képemet picit finomítottam a papírképhez. Az elgondolásom az volt, hogy a képen látható kristálygömbből fénynyalábok törjenek ki - mintha csakugyan világítana. Ennek megvalósításához csak egy darab pauszpapír és puha ceruza kellett...  Retusálás előtt Retusált elkészült kép

Már jó ideje motoszkált ez a kép a fejemben. Közel egy évig gyűjtögettem hozzá a kellékeket. A hétvégén a bolhapiacon találtam rá a ládára - már csak az hiányzott a kitalált fényképhez. Közel három órán át rendezgettem a kompozíciót és állítgattam a kamerát - döntöttem, elforgattam és el is csavartam az optika síkját, hogy a képen az amúgy kicsi mélységélesség pont jó helyre kerüljön.  A kamera mattüvegén így látszott a kompozíció (180 fokkal elforgattam a  befotózott képet, mert a valóságban fejjel lefele és tükörfordítva látszik a fókuszüvegen az eredeti kép): A laborálás utolsó mozzanata a fixálás: Három felvételt készítettem, az első amolyan tesztkép (fekete alumínium lemezre) - exponálási idő meghatározásához - de az is olyan jól sikerült, hogy megtartom. A második egy ambrotípia - üveglapra fényképezve. A harmadik szintén üvegre készült, de azt negatívnak - későbbi papírképek készítéséhez fényképeztem meg. Beszkennelve az üvegnegatív 1200dpi-ben, 101,1 MPixele

18x24cm kollódiumos üveg negatív

A hívás után a kollódiumos nedves eljárással készült kép negatívnak hat. A kép sötét részein (ahol a lemezt érte a fény), ott ezüst vált ki a felületére. Fixáláskor a kép "átfordul" pozitívnak, az előzőekben sötétnek tűnő részek - mivel az ezüst - a fixálást követően a fényt visszaverik, így fehérnek tűnnek (illetve a szürke árnyalatainak).