Ambrotípia - első próbálkozások

Ez a bejegyzés amolyan mementó saját magamnak, hogy tudjam hogyan is tettem meg első lépéseimet a nedves lemezes fotográfia útján...

Hosszú előkészületek, tanulás, barkácsolás és tesztelés után végre hozzákezdtem a kollódiumos nedves lemezes fotózásnak.

Beszereztem minden szükséges vegyszert, a rengeteg receptből kiválasztottam a számomra legjobban megfelelőt, sokat beszélgettem "régi" motorosokkal, bújtam az internetes fórumokat. Minden információt egybe sűrítettem és kikevertem a hozzávalókat.

Kell pár dolog a fényképezéshez!

Poor Boy formula

Black Paw Forever!

A vegyszerek készítése során sikerült magamat is kidekorálni. Ez amolyan kollódista "betegség" az ezüst-nitrát igen erős oxidálószer, a bőrön a legkisebb pici kristály is barna foltot hagy maga után... 

Egy heti pihentetés után a múlt hétvégén megöntöttem az első üveglemezemet. Az első három felvétel után viszont leálltam, mert valami nagyon nem volt jó...

Tanácsokat kérve kiderült, hogy nagyon túlexponáltak a képek. Csökkentettem egy másodpercre a záridőt, így már kezdett kialakulni a fénykép!

Jópár felvétel után a fátyolosság csak nem akart eltűnni, így ismét agyalás kezdődött. Az a következtetés született, hogy az exponáláson kívül fényt kaphat a felvételem... Szivárogna a kazettám!? Jöhet újból egy kis barkácsolás, még több fényzáró filcréteggel és derékszögű töréssel...

De előtte még kipróbáltam a felvételek hártyavékony rétegét megvédeni, lakkozással. Ez elsőre igen rosszul sikerült és még most sem tökéletes a lakk sűrűsége, de alakul a dolog...

Túl vastag a lakk, nagyon "széfiás" lett a színe...

A hétvégére remélem sikerül a teljes fényzárást biztosítanom és lesz egy felvételem úgy, ahogy eleink az 1850-es években készítették!