Nagy Krisztián - A naplóm

Az idei fotótábor jó alkalom volt arra, hogy az új nagyformátumú fényképezőgépemet kitapasztaljam. Egész nap szaladgáltam a felállított tábori labor és a fényképezőgépem között. Az egy napig tartó ottlétem alatt összesen 18 db papírnegatívot, 1 hagyományos negatívot és ennek felhasználásával 1 cianotípiát készítettem. Ez digitális szemmel nézve elenyésző mennyiség, de belegondolva a folyamatba: papír vágás, kazettába helyezés, rohanás a tábor túlsó felén felállított fényképezőgéphez, modell leültetés, képkivágás beállítása, fókuszálás, fókusz állító hátfal ki - kazetta be, exponálás, majd vissza a laborba ahol a papírt előhívtam... Egy szó mint száz - nem csak az exponáló gombot kell nyomni! A fényképezőgépem elkészültekor készített teszképeim egész tűrhetőek voltak, így bizakodtam, hogy a nap végére kitapasztalom a kamerámat. Főleg az exponálási idő kikalkulálására fektettem a hangsúlyt, mivel a múltkori tesztjeimnél nagyon sötétek lettek a negatívok - tehát túlexponáltam -...

Az előző bejegyzésben írtam, hogy elkészült a nagyformátumú fényképezőgépem. Természetesen le is teszteltem a kamerámat! Fotópapírt raktam a hátfalba és ezzel próbálkoztam. A fényképezőgép optikája egy régi, 9x6cm-es gépnek a lencséje. A papír amit használtam 9x13cm-es. Minden optika nagyobb képet tud rajzolni, mint amire használják (persze a túlméretes rész már rosszabb minőségű) de bíztam benne, hogy a 13-cm-es méret még talán belefér ebbe a tartományba. Az első felvétel fényt kapot...  Második próba: szomszéd házak, jó a vázon a végtelen fókusz!  Harmadik próba, a fénymérő adataira támaszkodva nem adott jó eredményt a kép, alig rajzolt valamit a papírra a fény. Csak utómunkát követően élvezhető a kép.  A negyedik felvétel sem az igazi...  Ötödik: a fénymérőt elhagyva elkezdtem kísérletezni, szórt fény, F6.3, 2 sec., a kép beégett, a papírhívás során 10-20 másodperc alatt kikaptam a hívóból. Szkenneléssel feljavítva.  Hatod...

Elég sok dolgom volt az elmúlt időszakban, így a nagyformátumú kamerám építése halasztódott, egészen mostanáig... Mivel a kameratest elkészült, a fókuszálást és annak rögzítését kellett kitalálnom. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy házi körülmények között nagyon nehéz lenne olyan fókuszállítási módot is kivitelezni, hogy a frontlencse dönthető és fordítható is legyen - így lemondtam erről. A kihuzat hosszát eddigiekben úgy terveztem, hogy a frontlencse és a hátfal között 5-től 10 cm-es mozgástér legyen beállítható. Ennek megfelelően egy olyan csúszósínt találtam ki, hogy ezt a kb. 5cm-es m mozgásteret fokozatmentesen tudjam állítani. Ennek legegyszerűbb módja egy menetes szár, melyet forgatva a hátfalat előre-hátra tudjam mozgatni. Ennek tengelynek a tartására és a sínezésnek MDF lapból kivágott alaplapot találtam ki: Az alaplapon egy 60mm széles és 100mm hosszú kimarás lett készítve - mint csúszósín. Ebben a kimarásban egy 60mm széles és 40mm hosszú téglalap il...

Végre volt egy kis szabadságom, így a családommal egy hosszú hétvégére elmentünk a Balatonhoz. A fényképezőgép természetesen alapfelszereltségnek tekinthető, vittem magammal a digitális tükrös Canont, filmes Prakticat és egy 6x6-os tüköraknás Lubitel 2-t. A filmek laborálása még várat magára, most a digitális képeket mutatom meg a Photoshop utómunka után. Szeretem a harsány színeket - a régi diavetítésekre emlékeztetnek: Mielőtt bárki úgy gondolná, hogy a képeket agyonretusáltam elárulok egy titkot: a féláteresztő szűrő és a polárszűrő csodákra képes! Van úgy, hogy az ember nem enged a színek csábításának: ...és amikor a minimum is elég: Egy kis laborálás után a folytatás következik...