Camera Obscura - papírra fotózva (Tízperces projekt IX.)

Már régebben ki akartam próbálni a hagyományos analóg lyukkamerát. Utánaolvastam az internetet, bújtam a témával kapcsolatos írásokat, majd hozzákezdtem az építésnek.

Mivel nem akartam negatív hívással bajlódni, ezért olyan kamerát szerettem volna építeni, ami rögtön a fekete-fehér papírra exponál. Természetesen a fény ugyanazt teszi a papírral is, mint a filmmel: negatív képet rajzol. Tehát a papíron a lyukon bejutó fehér fény a papírt "égeti" így ott a fotó fekete lesz. A különbség a papír és a film között főleg az ISO érzékenység. Az  ISO100-as filmet jelen esetben sokkal kevésbé érzékeny kb. ISO6 érzékenységű nyersanyaggal helyettesítjük, ráadásul a "blendenyílásunk" is töredéke egy fényképezőgép rekesznyílásánál. Másik különbség még a két fényérzékeny réteg között, hogy a papír a piros fényre sokkal kevésbé érzékeny. Ez némely esetben a képeken is látszik, viszont előny, hogy a sötétkamrában piros lámpa mellett sokkal könnyebb a lyukkamerába helyezni, nemúgy mint a filmet melyhez korom sötét kell.

Az interneten fellelhető egy kis program, amely segít a lyukkamera tervezésében. A neve Pinhol Designer, itt a kívánt fókusztávolsághoz és papírméretünkhöz különféle számításokat végezhetünk.

Aki kicsit is érdeklődik a téma iránt az hamar rájön a szoftver használatára.

Esetemben két fókusztávolságot számoltam ki: 80mm és 110mm. A program 0,4mm körüli lyukméretet javasolt így ehhez tartottam magam, amikor speciálisan vékony tűvel (gyöngyfűző) egy teamécses alumínium lemezét próbáltam kifúrni. Ránézésre sikerült eltalálnom ezt a méretet, a vonalzót mellé rakva 1mm felénél hangyányival kisebbnek tűnik a lyuk.

A kameratestet kartondobozból készítettem, méretre vágással:

20cm lesz a váz szélessége

Majd egy fedelet is készítettem 4cm-es peremmel, hogy jól záródjon majd a dobozon.

Dobozon az "optika" helye kivágva, illetve a tető.

A doboz belsejébe távtartókat ragasztottam, a két fókusztávolság miatt.

1., 80mm és 2., a hátfal 110mm-re van a lyuktól

Ezek után jött a feketére festés, egyszerű temperával, az élek megerősítése illetve fénymentesítése fekete szigetelő szalaggal, a kilyukasztott alumínium lemez a helyére ragasztása, egyszerű "zárszerkezet" kisajtó a lyuk elé, illetve az adapterlemez kialakítása, melyre a fotópapír van felerősítve és a fókusztávolságnak megfelelően becsúsztatva a kamera testbe.

Jól jön egy konyhai időzítő visszaszámláló az exponálásoknál

Végül a betöltött használatra kész lyukkamera:

Jópár felvétel után meglett az első fénykép, melynél jónak bizonyult az exponálás ideje.

Adatok: déli napsütésben a fénymérő adatai: ISO100, f22 mellett 1/30s záridőt mért. Ebből lett a lyukkamerával fotózva 30-32 másodperc. Ezután a papírt két percig hívtam elő.

Az elkészült képeket száradás után szkenneltem, inverzre átraktam és tükrösítettem (a felvétel a lyukon keresztül fordított állású). Keveset állítani kellett a szinten és a görbén.

Ennél a képnél látszódik leginkább, hogy a papír a piros fényre kevésbé érzékeny: a negatívon az égbolt kékje szinte teljes sötét volt, a házunk tégla (piros) színe pedig szinte fehér maradt. Invertálva a képet így a ház sötét lett, holott szürkébb árnyalatúnak kellene lennie:

Az erős szélben könnyen bemozdul a papírdoboz lyukkamera a 30 másodperc alatt:

A mélységélesség gyakorlatilag végtelen, az én esetemben a 0,4mm-es lyuk, 80mm-es fókusszal F200 rekeszértéknek felel meg. A 9/12. képnél a villanyszekrényen volt a kamera, amelynek a belógó sarka éppannyira éles, mint a távoli házak. A 13x9 cm-es papírra számolva, 80mm-es fókusznál, kb 90 fokos szögben lát a fényképezőgép.