2010. június 21., hétfő

Kirakat fotózás

Megkerestek egy munkával, Kecskeméten a Skála áruház kirakatait egy iskola diákjai rendezték be. Ezek a kirakatok voltak a vizsgamunkák.
A megbeszélt találkozási időpont előtt már két nappal előbb szemrevételeztem a helyszínt, pár tesztfotót is készítve. Már akkor kezdett körvonalazódni bennem, hogy nem lesz egyszerű eset a képeket úgy megfotózni, hogy a kirakatok ne tükröződjenek... Felraktam a polárszűrőt... Mondhatni semmit sem ért, mert a kirakattal szemközti épületek ugyanúgy látszódtak az üvegen. Sebaj, majd másik időpontban, amikor más a nap beesési szöge és máshogy világítja meg a kirakatot / hátteret. De szembesültem a ténnyel, hogy délelőtt sem jobb a helyzet!


Ekkor kezdett az egyszerűnek tűnő munka, egy fotós rémálmához hasonlítani, mert a nehézségektől eltekintve kiderült, hogy meglehetősen kevés idő is lesz a kirakatok fotózásához, mivel pénteken felrakják a díszletet, szombaton a honlapon kellenének lenni a fotóknak, hogy szavazni lehessen rájuk, hétfőn már bontják is le kirakatokat!
Elérkezett a péntek délután, amikor is fotóznom kellett volna... Ott volt a megbízó, a skála "kirakatfelelőse", karbantartó aki az áramot hosszabbította (elég meglepő volt számomra, hogy egy ekkora áruháznak így tudják megoldani ha egy kicsit a kirakatvilágításon kell variálni) és egy fotós barátom Tamás, akinek ezúton köszönöm meg még egyszer a segítséget!
Úgy szerettem volna megoldani a világítást, hogy vakukat rakok a kirakatba és azoknak a fénye már valószínűleg elnyomja a külső fényt - így megszűnik a tükröződés.
De ezt már sosem tudom meg... mert belémhasított a felismerés, hogy a vezeték nélküli vaku kioldó adóját nem raktam be a táskámba!!!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Fokozódik a rémálom!

Maradt az alternatív megoldás, amin még ezelőtt gondolkodtam: sötétben kell fotózni, a kirakat fényeit felhasználva, hosszú záridővel!
Nincs más hátra, meg kell várnunk a napnyugtát, de közben kiderült, hogy nincs meg az ember, aki a kirakatvilágítást át tudja állítani, hogy fotózni tudjunk!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! A rémálom horrori fokozatra kapcsolt!

Ekkor már kezdtem finoman fogalmazva idegeskedni, hogy mi lesz ennek a vége...
Irány haza a vakuvezérlésért, illetve eszembe jutott, hogy az egylábú állvány is kellhet.
Napnyugtáig volt még időnk, így Tamással kerültünk egyet Nagykőrösön a határban, megmutattam neki merrefelé szoktam tájképeket készíteni. Ne is mondjam, párszor majdnem elakadtunk a sárban!

Ekkor már kezdtem megnyugodni, mert kiderült, hogy nem kell az ember aki a világítást tudja kapcsolgatni, mivel alkonykapcsolóval működik a rendszer és 20-22 óráig lesz fény! Huhhhh!

Visszaérve Kecskemétre hozzákezdtünk a kísérletezéshez. Tudtam, ha az első kirakatnál megtaláljuk az optimális megvilágítást és gépbeállításokat, akkor utána már gyorsabban halad a munka.
Pár tesztfelvétel után meglett a legegyszerűbb megoldás: a monopodra felszereltem a vakukioldót a vakuval, Tamás ezt jó magasra tartva a kirakat felső felén a mennyezetre villantva egész jó szórt fényt ad!
Indulhat a favágás!
Ezek után is volt pár kirakat, amivel meggyűlt a bajunk, ugyanis nem volt kirakatvilágítás! Egyszerűen nem láttam a keresőben semmit, amihez a fókuszt tudtam volna állítani! (Megjegyzés: legközelebb egy erős fényű zseblámpa jól jöhet!) Ezeknél fókuszsorozatot készítettem... kicsit elé kicsit mögé fókuszálva , mire meglett az éles kép.

A 21 db kirakatból kb. a 15.-nél tartva ismét egy pillanatnyi horror jelenet következett: nem izzadság csepp jelent meg a homlokomon, hanem elkezdett az eső csepegni!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Ekkor volt 21:45... negyed óra múlva világítás OFF!

Csengett Tamás telefonja és mondják benne, hogy kb. 2 km-re a Skálától, a Szécsényi városban szakad az eső! 

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Kisebb pánikroham!

De szerencsénk volt, elvonult a zápor máshol és a pár csepp esővel megúsztuk!
Lefotóztam az összes kirakatot! Még pár utófelvételre is maradt idő, pár sötét alapszínű kirakatnál!
Ne is mondjam, még 22:15-kor ment a világítás... Nem is kellett volna annyira sietni!

Ezután jött az utómunka. Mire feldolgoztam a képeket és átküldtem az anyagot a megrendelőnek, már nem péntek volt, hanem szombat 1:30.
Nem lettek művésziek a képek, de a célnak tökéletesen megfelelnek, így elégedett volt a megrendelő és én is.

1 megjegyzés: