Nagy Krisztián - A naplóm

Gondolom nem csak nálunk, hanem országosan sok szúnyog van most a sok esőzésnek köszönhetően. Estére a házunkban is jócskán akad a kis éhes vámpírokból, úgyhogy itt volt az ideje annak, hogy felvegyük velük a harcot. A biológiai hadviselés mellett döntöttem, így beszereztem egy párologtatós R-betűvel kezdődő nevű, halálbiztos terméket és ez kombináltam az optikai csalogatással: este lefekvés előtt elsötétített házban, az asztali lámpámat a mennyezetre irányítva a dolgozó szobámba csalom az áldozatokat. Mikor teljes a létszám, akkor bedugom az írtó jó terméket a konnektorba és rájuk csukom az ajtót, kis vigyorral a szám sarkában: jó éjszakát! Másnap egész szép példányok közül lehet válogatni egy kis makrózáshoz! A felszerelésem ilyenkor elég bizar: Canon EOS 450D, makro közgyűrűsor, 70-200F4/L, szűkítő és fordítógyűrű, majd egy régi Helios optika fordítva, beugrasztott rekesszel. Régebbi bejegyzésnél részletesebben leírtam a fotózás menetét.

A Kecskeméti Nemzetközi Repülőnap idén Augusztus 7-8-án lesz ( http://repulonap.hu ). Tegnap egész véletlenül megláttunk egy Gripen vadászgépet gyakorlatozni, úgyhogy kimentünk a reptér felé a kerítés mellé. Szerencsénkre elkaptunk pár Mig-29-est és Gripent, ahogy valószínűleg a légishow-ra gyakoroltak: Jó lesz egy kicsit rákészülni az 500mm-es telével a rendezvényre! Remélem idén is sikerül legalább olyan képeket készítenem, mint a 2008-as repülőnapon !

Megkerestek egy munkával, Kecskeméten a Skála áruház kirakatait egy iskola diákjai rendezték be. Ezek a kirakatok voltak a vizsgamunkák. A megbeszélt találkozási időpont előtt már két nappal előbb szemrevételeztem a helyszínt, pár tesztfotót is készítve. Már akkor kezdett körvonalazódni bennem, hogy nem lesz egyszerű eset a képeket úgy megfotózni, hogy a kirakatok ne tükröződjenek... Felraktam a polárszűrőt... Mondhatni semmit sem ért, mert a kirakattal szemközti épületek ugyanúgy látszódtak az üvegen. Sebaj, majd másik időpontban, amikor más a nap beesési szöge és máshogy világítja meg a kirakatot / hátteret. De szembesültem a ténnyel, hogy délelőtt sem jobb a helyzet! Ekkor kezdett az egyszerűnek tűnő munka, egy fotós rémálmához hasonlítani, mert a nehézségektől eltekintve kiderült, hogy meglehetősen kevés idő is lesz a kirakatok fotózásához, mivel pénteken felrakják a díszletet, szombaton a honlapon kellenének lenni a fotóknak, hogy szavazni lehessen rájuk, hétfőn már bontják is...

A fényt nagyon sok mindennel lehet formálni, terelni. Mint mindenki tudja, a fehér szín visszaveri - a fekete elnyeli a fényt. Sok videót, ismertetőt, leírást lehet látni az interneten a különféle külső vakura szerelhető fénymódosítókról. Van itt egyszerű műanyag kupak diffuzer, felfújható "úszógumi" mini szoftbox, fehér vászonzsák és még számtalan kiegészítő. Már sokszor kellett kevés fényben fotóznom, ilyenkor a mennyezetre irányított vakuval és a vakuból kihúzható kis műanyag lapkával derítettem a témát. De olyan helyeken, mint pl. esküvőn a templomban, ahol a belmagasság miatt ez a módszer nemigazán használható, számomra eddig a vakura húzható fehér zsák volt a legegyszerűbb megoldás amit használtam. Ez a mini szoftbox jól teljesített eddig, de volt jópár helyzet, amikor szórtabb fényre lett volna szükségem. Ezért úgy gondoltam itt az ideje a vaku kis kihúzható lapkáját kicsit felturbózni! Az interneten rákeresve a "flash bouncer" kifejezésre, számtalan meg...

A cím sokat elárulhat, hogy milyen jellegű képeket fényképeztem a hétvégén. Az első képet úgy készítettem, hogy kicsit becsapós legyen a látvány, reményeim szerint nem rögtön esik le a Tantusz a nézőben, hogy mit is lát a képen: A következő képek viszont egyértelművé teszik a témát: Érdekes volt ellenfényben fotózni. Tetszett ahogy a birkák felverték a port (a felszerelésnek kevésbé) és sejtelmessé tették a képet. A juhász arcára adhattam volna egy kis fényt, de így jobban tetszett és legalább az anonimitás is megmarad. Felszerelés: Canon EOS450D, Canon 70-200L/F4. Az utómunka során erősítettem az ellenfény adta kontrasztot. A sötét részeket lentebb húztam, míg a világos részekre kicsit ráadtam. A fekete-fehérré konvertálás után tulajdonképpen csak az utolsó képpen módosítottam annyit, hogy a lombkoronára vignettálást raktam körben.

A fejemben motoszkált egy fénykép, ami ellenfényben készül és csak fénysávok világítják meg a modellt. Most hogy elkészült a fényvisszaverős ernyőm, újból elgondolkodtam a megvalósításon. Így tegnap éjszakába nyúlóan nekifogtunk a kísérletezésnek, amelynek az alapjaival tisztában voltam, de hogy mekkora erősségű villanást, milyen rekesszel és a hozzá tartozó záridővel kell dolgoznom, az csak menet közben derült ki. Elmélet és beállítások: Gyakorlatban: Természetesen nem elsőre sikerült eltalálnom a beállításokat, kísérleteztem a vakuk teljesítményével, rekeszeléssel, záridővel. Ami ezek alapján leszűrhető: az záridőt azért állítottam a legrövidebb 1/200s sebességre, hogy a szoba 60W-os izzója ne játsszon szerepet a képben. Ez magával hozta, hogy a vakuknak elég nagyot kell hogy villanjanak, hogy a fénysáv szépen kirajzolódjon, így azokat a maximumon járattam (48-as és 58-as kulcsszámú vakuk). Ezekhez pedig választottam egy szűk rekeszt. Nyers fénykép: Az utómunka első lépése a RAW...

A fizika felhasználásával és a tértorzítás beesési szögének komolytalan számítása után készült, optikai manipuláció nélküli látszólagos kép: Látod!?