Nagy Krisztián - A naplóm

Kecskemét főterén próbálkoztam újabb lyukkamerás felvételekkel: Kettő exponálás: színház előtti szobor és Barátok temploma bejárata Kettő exponálás: Barátok temploma és annak oldalában a kőfal  Csobogó tesztkép, 5 perces exponálás (F16, ISO100, 1/4s mért értékekből számolva) Rengeteg járókelő volt a kamera előtt, de mivel csak pár másodpercig voltak a látótérben,  ezért a képalkotásban nemigazán  vettek részt Ablak függönnyel, vaskorlát is van a fotón de nem látszik, mert ezek szerint kevés volt neki a 7 perc

Újabb kísérlet a lyukkamerámmal: multiexpó egy papírra. Két felvétel van egymáson, az egyik az íves vonalak - ablak előtti vasrács 35 másodperc, a másik pedig kovácsoltvas kerítés 20 másodpercben. A fénykép Kecskeméten a két templom közben készültek. Itt fotóztam már régebben is digi géppel: Első felvétel a papíron lévő ablakrácsok. Az egyik kunkorra fektettem a dobozt, hogy a lyuk végiglásson a soron. Jól jön, hogy nullától a végtelenig van a mélységélesség. A templom kertjének kovácsoltvas kerítése (nem ez van a lyukkamerás képen, a templom sarkánál fotóztam most).

Már régebben ki akartam próbálni a hagyományos analóg lyukkamerát. Utánaolvastam az internetet, bújtam a témával kapcsolatos írásokat, majd hozzákezdtem az építésnek. Mivel nem akartam negatív hívással bajlódni, ezért olyan kamerát szerettem volna építeni, ami rögtön a fekete-fehér papírra exponál. Természetesen a fény ugyanazt teszi a papírral is, mint a filmmel: negatív képet rajzol. Tehát a papíron a lyukon bejutó fehér fény a papírt "égeti" így ott a fotó fekete lesz. A különbség a papír és a film között főleg az ISO érzékenység. Az  ISO100-as filmet jelen esetben sokkal kevésbé érzékeny kb. ISO6 érzékenységű nyersanyaggal helyettesítjük, ráadásul a "blendenyílásunk" is töredéke egy fényképezőgép rekesznyílásánál. Másik különbség még a két fényérzékeny réteg között, hogy a papír a piros fényre sokkal kevésbé érzékeny. Ez némely esetben a képeken is látszik, viszont előny, hogy a sötétkamrában piros lámpa mellett sokkal könnyebb a lyukkamerába helyezni, nemúgy m

Kicsit játszottunk a lyukkamerával, ez lett a végeredmény: 15 másodperces záridő alatt készült a felvétel. Elsőként Kriszta ült a székre és én villantottam jobbról, majd gyors helycsere történt. Ez a felvétel a 18. kísérletre sikerült! Photoshop utómunka csak a RAW konvertálás és a "régiesítés".

Lyukkamera elve pofonegyszerű. Végy egy dobozt, fúrj rá egy lyukat és a lyukon bejutó fény a külvilág kicsinyített mását - fejjel lefelé a szemközti hátfalra rajzolja. Minden fényképezőgépnek ez az elve és amióta tökéletesítették a lyukat, lencsékkel, motoros zoom-mal, különleges üvegekkel és bevonatokkal azóta ez a rajzolt kép tökélesedett és papírra - monitorra került. De mi történik, ha elhagyjuk ezt a többezer forintos alkatrészt és visszatérünk az egyszerű lyukhoz...!? Lássuk csak, mit tud egy 12 millió képpontos fényérzékeny lapka, ha mindenféle tökéletesen csiszolt és bevonatoktól mentes egyszerű tűszúrással készült pici furaton jut be a fény! Felhasznált alapanyagok: fényképezőgép vázsapka, alufólia, ragasztószalag Felhasznált szerszámok: fúró, olló, tű  Miután a vázsapkának kirajzoltam a középpontját (körzővel vagy vonalzóval, hasznos az alkoholos filc), egy 5mm átmérőjű fúróval kifúrtam a műanyagot. Alufóliából kivágtam kb. 20x20mm-es darabot, majd ragasztószalaggal szépe