Nagy Krisztián - A naplóm

Teszt - nagyformátumú fénykép, 13x18cm papírnegatív szkennelve és átfordítva.

Végre elkészültem a nagy fa kamerámmal! Tegnap betekertem az utolsó csavarokat, átnéztem - szigeteltem a fényréseket és jöhetett az első teszt! Mivel a fények így télen a délutáni - esti órákban nem ideálisak a kb. ISO6 érzékenységű papírnak, ezért vakufényt használtam. Eddigi tapasztalataimban bízva úgy gondoltam a vakuknak legalább kétszer kell villanniuk, hogy megfelelő legyen az exponálás. A fényképezőgép kihuzata is nagyobb volt mint a 210mm, így ott is fényvesztés van. Elég sok volt így a véletlen faktor, ezért régi - kissé megszürkült fotópapírt használtam. Ha esetleges rosszul exponálok, akkor a kukába iktatása miatt nincs nagy veszteség... De szerencsére nem így történt! Megfogadtam még a kamera készítése során, hogy a legelső képet feleségemről fogom készíteni. Bárhogy is sikerül az első felvétel Ő legyen az első, akit lefotózok a saját tervezésű és készítésű "igazi" nagyformátumú fényképezőgépemmel. No1. Light 1. & Light 2. 2-2 vi

Még tavaly kaptam a dédipapától egy régi 1947-ben gyártott Praktiflex cserélhető optikás, tüköraknás fényképezőgépet. A fényképezőgép érdekessége, hogy Moszkvában vásárolta egy bizományi áruházból, ahova nagy valószínűséggel a háború után kerülhetett. Az oroszok vittek magukkal mindent a "felszabadított" területekről. Így ennek a kelet-Németországban készült fényképezőgépnek kalandos útja lehetett. Gondoltam kipróbálom a gépet és fotóztam vele fél tekercs filmet. Azért csak fél tekercset, mert nem voltam benne biztos, hogy tökéletesen működik a gép, így a 16. exponálás után sötétben ki lett belőle véve a film - elvágva és ment is az exponált film a hívótankba. Mivel színes FujiColor Superia X-tra ISO400-as film volt benne, ezért otthoni körülmények között csak egyféle megoldást tudok, hogy látható kép legyen a filmen: Caffenol filmhívást alkalmaztam (fekete-fehér lesz a színes). Amikor elkészültem a hívással, fixálással és kivettem a filmet a hívótankból, beigazo

Végre sikerült az első elfogatható fényképem filmre a SufniFusi 1. gépemmel. Az elkészült negatívot kontakt eljárással világítottam rá papírra, majd laboráltam, 18x13cm-es méretben. Papír hívásnál kipróbáltam még a nyári táborra kifejlesztett denzitás ábrát, hogy tudjam mennyi ideig világítsam majd a nagy papírra a fényképet. A 9x13cm-es papíron úgy tűnt az 5 másodperc körüli (kicsit több) megvilágítás lesz majd jó. Rá is világítottam 18x13cm-es papírra is a negatívot, de sajnos csal a tesztábra. Az 5 másodperces világítás kevés lett, megismételtem 8 másodperces idővel, de még az sem lett elég kontrasztos. Úgyhogy maradnak a tesztcsíkok. Még egy absztrakttal is próbálkoztam a végén: Lassan körvonalazódik bennem a SufniFusi 2. fényképezőgép, rendes nagyformátumú optikával (remélem az orosz eladó ma már jelentkezik az adásvétel miatt), erős Afgán fotóbox ráhatással. A fenti képről elismerő kritikát kaptam a fotovilag.hu oldalon, Horváth Péter fotográfustól:

Esküvőfotózás Kecskemét, Arborétum 2012.07.28.

Az idei fotótábor jó alkalom volt arra, hogy az új nagyformátumú fényképezőgépemet kitapasztaljam. Egész nap szaladgáltam a felállított tábori labor és a fényképezőgépem között. Az egy napig tartó ottlétem alatt összesen 18 db papírnegatívot, 1 hagyományos negatívot és ennek felhasználásával 1 cianotípiát készítettem. Ez digitális szemmel nézve elenyésző mennyiség, de belegondolva a folyamatba: papír vágás, kazettába helyezés, rohanás a tábor túlsó felén felállított fényképezőgéphez, modell leültetés, képkivágás beállítása, fókuszálás, fókusz állító hátfal ki - kazetta be, exponálás, majd vissza a laborba ahol a papírt előhívtam... Egy szó mint száz - nem csak az exponáló gombot kell nyomni! A fényképezőgépem elkészültekor készített teszképeim egész tűrhetőek voltak, így bizakodtam, hogy a nap végére kitapasztalom a kamerámat. Főleg az exponálási idő kikalkulálására fektettem a hangsúlyt, mivel a múltkori tesztjeimnél nagyon sötétek lettek a negatívok - tehát túlexponáltam -

Az előző bejegyzésben írtam, hogy elkészült a nagyformátumú fényképezőgépem. Természetesen le is teszteltem a kamerámat! Fotópapírt raktam a hátfalba és ezzel próbálkoztam. A fényképezőgép optikája egy régi, 9x6cm-es gépnek a lencséje. A papír amit használtam 9x13cm-es. Minden optika nagyobb képet tud rajzolni, mint amire használják (persze a túlméretes rész már rosszabb minőségű) de bíztam benne, hogy a 13-cm-es méret még talán belefér ebbe a tartományba. Az első felvétel fényt kapot...  Második próba: szomszéd házak, jó a vázon a végtelen fókusz!  Harmadik próba, a fénymérő adataira támaszkodva nem adott jó eredményt a kép, alig rajzolt valamit a papírra a fény. Csak utómunkát követően élvezhető a kép.  A negyedik felvétel sem az igazi...  Ötödik: a fénymérőt elhagyva elkezdtem kísérletezni, szórt fény, F6.3, 2 sec., a kép beégett, a papírhívás során 10-20 másodperc alatt kikaptam a hívóból. Szkenneléssel feljavítva.  Hatodik: szórt fény, F6.3, 1

Végre volt egy kis szabadságom, így a családommal egy hosszú hétvégére elmentünk a Balatonhoz. A fényképezőgép természetesen alapfelszereltségnek tekinthető, vittem magammal a digitális tükrös Canont, filmes Prakticat és egy 6x6-os tüköraknás Lubitel 2-t. A filmek laborálása még várat magára, most a digitális képeket mutatom meg a Photoshop utómunka után. Szeretem a harsány színeket - a régi diavetítésekre emlékeztetnek: Mielőtt bárki úgy gondolná, hogy a képeket agyonretusáltam elárulok egy titkot: a féláteresztő szűrő és a polárszűrő csodákra képes! Van úgy, hogy az ember nem enged a színek csábításának: ...és amikor a minimum is elég: Egy kis laborálás után a folytatás következik...