Nagy Krisztián - A naplóm

Harmonika kihuzat Megszáradt a ragasztó, jöhet a hajtogatás! Az elkészült palást  A hajtásoknál nagy segítség a csipeszek használata  Az elkészült kihuzat kívülről a  vázra helyezve A hátfal felől nézve a belső oldal Következő lépés a favázhoz való rögzítés. Elsőként ragasztással próbálkozom, addig nem fúrom faragom a fát amíg van más - egyszerűbb megoldás is.

Harmonika kihuzat Elkezdtem a kihuzat elkészítését. Internetes forrásokra támaszkodva megterveztem a palástot. A hajtások 1 cm szélesek lesznek, a kihuzat maximális hossza pedig 20 cm. Ez dupla akkora érték mint ami a végtelenbe fókuszáláshoz kell, tehát maximális kihuzat méret mellett, makro lencseként fog viselkedni az optikám. Maga a kihuzat két réteg fekete vászon, amelyek közé papír betét kerül a hajtások segítésére, illetve alaktartáshoz. Papírra kinyomtatva egy teszt sablont, hogy hogyan alakulnak a méretek és a hajtások  A négy oldal külön-külön kinyomtatva félkarton papírra, az egyik palást festőszalaggal rögzítve a széleken a vágáshoz. Belül 2 mm rések vannak hagyva a hajtás anyagvastagságának, ezek eltávolítása vonalzóval és sniccerrel  A közök kiszedve, újabb rögzítés középen, majd a 45 fokos végek átvágása  Elkészült harmonika betét  Mind a négy oldal kivágva A takaró vászon a papír alatt elcsúsztatva, hogy amikor körbeér a palást

Faváz Lapszabászatban levágattam a szükséges MDF lapokat. Jobban örültem volna, ha a belső kivágásokat is megcsinálják (ott mégiscsak profi gépek vannak és nem kell kuporogniuk egy szűk helyen barkácsolva) de csak a lyukasztást vállalták el. Ez túl kicsi munka nekik - nem éri meg vele bajlódni. Úgyhogy berajzoltam a belső kivágásokat elővettem a szerszámokat: fúrógépet, dekopír fűrészt, reszelőt, csiszológépet és hozzáláttam az ablakok kivágásának. Az MDF lappal könnyű bánni, mivel tulajdonképpen sűrű, finom összepréselt fűrészpor. Megmunkálás közben könnyű visszaalakítani eredeti formájába. Csiszoló papírral is gyorsan le lehet faragni belőle akár millimétereket, ezért a dekopír fűrésszel ráhagyással érdemes kivágni a nyílást. A kivágás után eszembe jutott, hogy a gépváz összecsukhatósága miatt a belső éleket célszerű lenne lekerekíteni, hogy a kihuzat könnyen hajtódjon és ne csípődjön be az előlap és a hátfalat tartó keret közé. Jöhet a ragasztás, majd a sz

Hátfal A tervekhez képest kis módosítással sikerült elkészíteni a hátfalat, amelyből a csúszóajtó U alakú sinezése kimaradt - helyette a tépőzár lett kialakítva úgy, hogy becsúsztatható legyen az ajtó. Így 3 réteg papír és 2 réteg tépőzár vastagsága összesen 12mm lett: Kazettás hátfal prototípusa

Hátfal A tervezés után jöhet a kivitelezés. A közben felmerülő problémákat, majd menet közben oldom meg... A terv összeállt... Tegnap esti "papírmunka"

Hátfal kazetta kitalálva, 2mm-es kartonból készítve, tépőzáras rögzítéssel - ami tökéletes fénycsapda is! A tépőzárak segítségével a hátfal levehető - így a fotópapírt be lehet tölteni. Mivel a film maszk a csúszkához is tépőzárral van rögzítve, így a maszk cserélhető lesz, tehát különböző nyílásokkal lehet cserélgetni. Ami most kérdésessé vált, hogy alumínium U profil mekkora szélességben érhető el. Ez határozza majd meg a használt karton vastagságokat.

Ez az elmélet, amit a hátfalnak találtam ki: Gyakorlatilag valószínűleg valami hasonló lesz: (internetes forrás)

Jelentősen leegyszerűsítettem az előző elképzelésemet - visszatértem a legelső vázlatomhoz. Mielőtt nagyobb fába vágnám a fejszémet egy egyszerűbb konstrukciót találtam ki, amely már a számítógépes tervezés útján jár... A doboz a harmonika kihuzat miatt összecsukható egész kis méretre, illetve az egyszeres kihuzati méreten felül (ami kb. 95mm) távolabb is kerülhet az optika a film síkjától, így megváltozik a nagyítás mértéke - akár makró felvételeket is lehet majd készíteni. Az optika felfogató lemeze cserélhető lesz, így egy mozdulattal átalakítható lyukkamerává majd a fényképezőgép. A következő lépés a hátfal mikéntjének kitalálása...

Azt hiszem kezd körvonalazódni a fényképezőgép! Ceruzarajz vázlat

Kisütött a nap, még egy gyors tesztkép, mielőtt szétszedném a dobozgépet...

Miután láttam , hogy az ötletem megvalósítható, kézzel fogható eredményt szerettem volna elérni mielőtt hozzákezdek a komolyabb tervezésnek. A tesztdoboz hátlapjáról így levettem a pausz papírt, kissé körberagasztottam az optikát szigetelőszalaggal, az esetleges fényszivárgások elkerülése miatt, valamint fotópapírt raktam a hátfalba. Négy exponálásból sikerült elérnem normális eredményt. Kétféle rekesznyílást használtam, F6,3 és F8, valamint változtattam az exponálások hosszán is. Sajnos odakint erősen borult volt az ég - a kísérlet tehát nem éppen a legideálisabb körülmények között zajlott. Elrontott exponálás, de legalább jól látszik a kirajzolt kör mérete, ami 13cm magas F8-as rekesz, B záridő - 1 misziszipi (1sec) A képen látszik, hogy rossz helyen volt az élesség (pedig az optika a végtelenbe volt állítva) - tehát a doboz méretei nem megfelelőek. Úgy gondolom, a továbbiakban ez lesz az egyik sarkaltos pontja az építésnek - az optika és a film síkjának táv

(2012.01.20.) A tegnapi kísérlet után hozzáláttam szétszedni a régi fényképezőgépet. Nem túl bonyolult az eljárás, a kihuzat belseje felől egy nagy körmös szorítóanyát kell kiengedni és a komplett optika le is szerelhető a harmonikáról. Mielőtt hozzákezdtem volna a műveletnek, tolómérővel megmértem a film síkja és az optika távolságát - későbbi építési méreteket szem előtt tartva. Sajnos pontos eredményt nem tudtam mérni, mivel az optika alatt még van pár alátét, a felfogató lemez- és a kihuzat anyagvastagsága. Összességében 95-98mm körüli értéket mértem. Az építésnél tehát ezt a távolságot kellene majd beállítanom, hogy az optika éles képet adjon. Miután sikerült az optikát leszerelnem, elővettem egy régebbi kísérletemhez készített kartondobozt, amely 3mm vastag papírból készült és 13x18cm-es hátfala van. Ennek a doboznak a hosszát levágtam az előzőekben mért 95mm hosszúságra, majd a meglévő nyílásra (M42-eshez volt kivágva) felerősítettem gumiszalagok segítségével az

A lyukkamerás kísérleteim során már körvonalazódott bennem az ötlet, hogy építek egy fadobozos, harmonika kihuzatos fényképezőgépet. Nézegettem a bolhapiacokat, apróhirdetéseket, háta ráakadok egy rossz állapotban lévő 6x9cm képkocka kivágású régi fényképezőgépre, amelynek az optikáját át tudnám ültetni az általam tervezett szerkezetre. A napokban szerencsém volt, így egy lyukas harmonikájú, rossz nyitószerkezetű, törött hátfalú, törött exponálógombú, ütött-kopott, DE jó optikájú gépet sikerült szereznem. Beirax Ludwig Dresden Victar 1:6,3 Mielőtt szétszedtem a gépet, az eredetileg film helyére vágtam egy 9x6cm-es fotópapírt és beragasztottam a kamera belsejébe, a gépvázon lévő hibákat pedig fekete szigetelőszalaggal leragasztottam - elkerülve így a fényszennyezést. Nyomban ki is akartam próbálni, hogy vajon milyen képet rajzol az optika, így nem bírtam várni reggelig, hogy legyen több fény az exponáláshoz. Felkapcsoltam a szobában minden fényforrást, egy fénymérővel f