Nagy Krisztián - A naplóm

ISO400,  F4, 1/250, 50mm-es optika Charlie angyalai című film ihlette ezt a képet, amely jelentősebb felkészülés és hatalmas beruházások nélkül, aránylag gyorsan elkészíthető. A feleségem vett pár új ruhát, így gyorsan előkaptam a fényképezőgépet, ahogy próbálgatta az új szerzeményeket. A testhez simuló fekete ruha láttán, eszembe jutott a bevezetőben írt film így a teraszajtó elé állítva készítettem pár felvételt. Igazság szerint a fényképezőgépet nem nagyon kellett állítgatnom, mivel az automata fénymérést becsapta a külső fény, így a test kontúrvonalai szépen kirajzolódtak. Ilyenkor jó ha a fotós már előre tudja, hogy mit is szeretne és hogy mit tud megvalósítani utómunka segítségével. A fotót megnyitva a RAW konvertálásnál már szinte kész képet lehet elérni. A görbék segítségéve a világos tónusokat felhúzva, a sötét részeket lehúzva, a kép kontrasztját megemelve és az expozíciót korrigálva elérhetjük a kívánt kontrasztos sziluett képet. Az esetlegesen háttérben megmaradt "h

Végre felavattam a padlás-műtermemet. Az utolsó ezzel foglalkozó bejegyzés óta finomítottam még a világításon. Felkerült segédfénynek két reflektor, ami világítja az egész teret, illetve felraktam még jobbról-balról fénycsöves armatúrákat. Még mindig tesztelési fázisban vannak a fényforrások, itt az elhelyezésükre gondolok elsősorban. Feleségem kapott ajándékba valamelyik ismerősünktől egy "retrós" és egy párducmintás felsőt, így kis rábeszélés után felcsaltam őt egy kis fotózásra. Itt az összes fény hátulról jött, csak egy derítőlap volt szemből-oldalról lerakva. Úgy gondoltam, hogy ezen a képen mutatom be az utómunkát. Minimális eltéréssel ugyanazokat a retusálásokat hajtottam végre mindkét képen, de itt szűkebb a képkivágás és jobban látszódnak a részletek. Fekete háttér előtt készült a felvétel. A fő fényt a modell feje előtt-fölött elhelyezett szoftbox adta. Ez a fényt ezüst derítőlappal lett visszatükrözve alulról, amit a modell tartott a kezében, egy bárszéken ü

Beszereztem életem első szoftboxát. Erősen gondolkodtam, hogy saját magam készítek egyet, de végül a szétszedhetőség és a "profizmus" felé vezető út döntött a kérdésben. Kicsit azért barkácsoltam a használhatósága érdekében, mivel stúdióvakum nincs, ezért a Speedlight 540EZ vakum téglalap alakú burkolatához készítettem egy adaptert, amivel a szoftbox kör alakú felfogatásához tudom csatlakoztatni. Amint elkészültem vele természetesen rögtön ki is akartam próbálni, így ismét feleségemet Krisztát kértem meg, hogy nézzen bele a szoftboxba, kb 50cm-ről teljesen szemből. Mégcsak optikát sem cseréltem, hanem a gépemen állandóan fent levő 18-55IS lencsével készítettem a képet. A becsillanást nem a szoftbox okozta, Photoshoppal dobtam a kép bal alsó sarkára egy Filter/Render/Lens flare... effektet. Beállítások: Canon EOS 450D, Canon 18-55IS, 50x70cm szofbox - Speedlight 540EZ, ISO 100, 1/200s, F13. Utómunka: arc retusálása, háttér és póló sötétítése, Lens Flare Tetszenek a lág

A fejemben motoszkált egy fénykép, ami ellenfényben készül és csak fénysávok világítják meg a modellt. Most hogy elkészült a fényvisszaverős ernyőm, újból elgondolkodtam a megvalósításon. Így tegnap éjszakába nyúlóan nekifogtunk a kísérletezésnek, amelynek az alapjaival tisztában voltam, de hogy mekkora erősségű villanást, milyen rekesszel és a hozzá tartozó záridővel kell dolgoznom, az csak menet közben derült ki. Elmélet és beállítások: Gyakorlatban: Természetesen nem elsőre sikerült eltalálnom a beállításokat, kísérleteztem a vakuk teljesítményével, rekeszeléssel, záridővel. Ami ezek alapján leszűrhető: az záridőt azért állítottam a legrövidebb 1/200s sebességre, hogy a szoba 60W-os izzója ne játsszon szerepet a képben. Ez magával hozta, hogy a vakuknak elég nagyot kell hogy villanjanak, hogy a fénysáv szépen kirajzolódjon, így azokat a maximumon járattam (48-as és 58-as kulcsszámú vakuk). Ezekhez pedig választottam egy szűk rekeszt. Nyers fénykép: Az utómunka első lépése a RAW

Nézegettem régebbi ké peimet és megakadt a szemem ezen a fényképen, amit még 2008. októberében fotóztam a feleségemről. Valószínűleg high-key stílust szerettem volna fotózni, de ekkor még nem volt hozzá olyan felszerelésem, hogy ezt teljes mértékben megvalósítsam. Gondoltam egy kis utómunkával most felturbózom a képet. Az utómunka megkezdése előtt ismét szembesültem egy aranyszabállyal: ezt a képet még JPG formátumba fotóztam! Sokkal de sokkal jobban lehet a RAW file-okat feldolgozni! Az utómunka a háttérben lévő függönycsík kiretusálásával kezdődött, klónozva a fehér hátteret. Ezután Liqufi tool segítségével pár dolgot igazítottam a képen. Ritkán használom ezt a segédeszközt, de most egész hatásosnak bizonyult a használata: a kar alatti ruhagyűrődés kisimítása, a mell alatti borda "műtésével" és a mellek kis gömbölyítésével. Ezután jönnek a rétegek: 1., alapkép 2., a gyűrött háttérre külön fényt adtam, hogy így kapjak homogén fehér kitöltést 3., az arc kicsit sötétebb vol

Eljátszottam még egy fotóval, amit a "Derítőlap" bejegyzésemkor készítettem. Gondoltam kicsit széfiás, öregített papír hatást rakok a portréra, mintha régi kép lenne a fénykép. Az alapkép retusálása és körbe vágása után tulajdonképpen nem sok dolgot tettem: a hátteret kicseréltem egy "foltos" textúrára, beállítottam a fényerejét, kontrasztot adtam a képre, a szemeket kiemeltem, fekete-fehérré alakítottam, majd egy fotófilterrel széfia színt vittem a képre. A tépett szél többféleképpen valósítható meg, a legegyszerűbb, ha valami "recés" szélű radírral kitöröljük a képünk szélét fehérrel, de én egy kicsit komplikáltabb megoldást szoktam használni. Keresek egy fényképet, amin pl. hegyvidék van vagy erősebb motívumok emelkednek a horizont fölé, majd ezt a képet 2 színűre alakítom a Image/Adjustments/Treshold funkcióval. A középső csuszka segítségével beállítom, hogy az égbolt eltűnjön-fehér színű legyen, a hegyvonulat megmaradjon-fekete színű lesz a képen. Ez

High Key - szeretem ezt a stílust. A legjobb megfogalmazásban ami eddig tetszett számomra azt jelenti: fehérben a fehér. Az előző bejegyzésemnél már írtam, hogy fehér háttér előtt akartam fotózni. A világítás és felszerelés leírása ott megtalálható. Több ruhát is kipróbáltunk a fotózás alatt, végére hagytam a fehér felsős képeket. Ezeket kimondottan abból a célból készítettem, hogy a végén egy kis Photoshop segítséggel elérjem a kívánt fehér képeket. A végeredmény nem lett teljesen High Key, csak megközelíti azt, mivel ebben a stílusban kerülendőek a sötét tónusok, a fekete szín pedig szinte "tilos". Ebben az esetben az utómunkában az okoz nehézséget, hogy a képre úgy rakjunk kontrasztot, hogy a fehér részek ne égjenek ki, viszont a tónusok lehetőleg maradjanak 50%-os szürkeárnyalat felett. Mivel a fotómon jelentős fényerő különbségek voltak, célszerűnek éreztem szelektíven manipulálni a fotó egyes részeit. Az alapkép fekete-fehér konvertálása után, a szintek beállítása nem

Még régebben vettem egy 110cm-es, 5in1 derítőlapot. Nem is értem eddig miért nem vettem elő, hiszen egy vaku így felszabadul és másra tudom használni. Tegnap este összeállítottam egy újabb világítási konfigurációt: fehér háttér előtt szerettem volna fotózni. Ennek megfelelően a háttérnek használtam egy fehér lepedőt, ezt a Metz vakummal világítottam meg. A főfényt a Canon 540EZ adta, ernyőre villantva, a derítést pedig az említett derítőlap adta. Házi stúdió Photoshop munkák: a bőrhibák retusálása után igazán nem is csináltam sok mindent. Szemöldököt, szempillákat kicsit kiemeltem, a fekete részeket burn tool-lal. Szem íriszre fényt adtam, szájra minimális kontrasztot. A hátteret kivilágosítottam, hogy teljes fehér legyen, de nem tetszett a látvány, ezért inkább kimaszkoltam és kicseréltem egy karcos fémlemez textúrájára. Erre még egy kis "fénypamacsot" raktam, és beállítottam a fényerejét. Ahhoz, hogy jobban kiemelkedjen az arc, vignettálást festettem körbe, nagy életlen

Szerintem a mai digitális fotózásnál elengedhetetlen, hogy az utómunkát egy jó kép készítése után kihagyjuk. Persze itt nem csak feltétlenül azokról a fotókról van szó, amik férfimagazinok címlapján található "etalon nők"-ről szól (valljuk be őszintén, szívesebben nézünk egy ilyen képet, mint egy copfos, pattanásos, anorexiás fruskát), hanem akár egy tájkép égboltjáról, vagy egy jól sikerült családi emlékkép csinosítására gondolok. Szerencsére nagyon sok lehetőségünk van a számítástechnika és az internet segítségével a fényképeink "feljavítására" de azt hozzá kell hogy tegyem, ez a tuning csak igazán akkor ér valamit, ha alapból is jó a verdánk. Egy Trabant feltuningolva sem fog menni 200-zal, tehát egy jó alapkép elengedhetetlen! Sokszor használom arra az utómunkát, hogy elérjem azt, amit fotózáskor a szűkös kereteim között nem tudtam. Ha lenne stúdióm, nagy térrel, rengeteg féle-fajta világítással, hátterek, ködgép, stb, valószínűleg nem kellene ennyire "be

Tegnap délután / estefelé összeállítottam a vakukat, állványokat egy kis portrézásra. A feleségem -Kriszta- rajzolgat mostanában és egyre jobban sikerülnek az alkotások. Szeretne rólam portrét rajzolni és ennek az a legegyszerűbb módja, ha lefotóz és a kép segítségével készíti el a rajzot. Úgyhogy tulajdonképpen én lettem a modell, DE ahhoz hogy a fényképezőgépet beállítsam, jópár próbaferlvételt készítettem - persze róla. Miután meglett rólam a kép, a végén oda jutottunk ki, hogy tulajdonképpen én fotóztam őt!  A fényképeket a képen látható beállításokkal készítettük. A hajfény sajnos még mindig hiányzik, még nem sikerült gémes állványt készítenem hozzá.   Utómunka: RAW konvertálás -szintek beállítása, a háttér piros színű volt, ezt lehúztam feketére. Az én portrémnál: szemre fény, lensblur a pólómon lévő feliratra, vignettálás a sarkoknál. Kriszta portréinál: bőrhibák retusálása, szemre fény, ajkak enyhe szaturálása, ing kékjének erősítése, lensblur az ingre-kezekre,