Nagy Krisztián - A naplóm

Készítettem még egy lyukkamerát, de ennek a hátfala nem sík, hanem homorú ív. Ennek az lesz a hatása, hogy panoráma képek készülnek. A függőleges vonalak maradnak függőlegesek, viszont a vízszint érdekes alakot fog ölteni. A kameratest méretét úgy választottam, hogy 18x13-as papír beleférjen és kb. a doboz fél palástját fedje le. Érdekes képek születnek majd  Régi kiürült haltápos doboz a kameratest, a doboz átmérője 100mm Az optika teamécses alumínium lapja, szépen kisimítva, tűvel lyukasztva (kb.0,5mm)  A dobozon vágott rés kb. 20x20mm-es, a használni kívánt papír (180x130mm) középpontjával szemben A doboztető sárga színe eléggé fényáteresztő, így arra fekete fotókartonból vágtam korongot, valamint az oldalpalástot is több réteg fekete szigetelőszalaggal körbetekertem Ugyancsak körberagasztottam a doboz száját is. Beragasztva az optika, kész a tető. Zárszerkezet fekete fotókartonból kis zseb, melyből egy kartonlapot fel-, illetve le lehet csúsztatni. A képkészítést 30 másodp

Már régebben ki akartam próbálni a hagyományos analóg lyukkamerát. Utánaolvastam az internetet, bújtam a témával kapcsolatos írásokat, majd hozzákezdtem az építésnek. Mivel nem akartam negatív hívással bajlódni, ezért olyan kamerát szerettem volna építeni, ami rögtön a fekete-fehér papírra exponál. Természetesen a fény ugyanazt teszi a papírral is, mint a filmmel: negatív képet rajzol. Tehát a papíron a lyukon bejutó fehér fény a papírt "égeti" így ott a fotó fekete lesz. A különbség a papír és a film között főleg az ISO érzékenység. Az  ISO100-as filmet jelen esetben sokkal kevésbé érzékeny kb. ISO6 érzékenységű nyersanyaggal helyettesítjük, ráadásul a "blendenyílásunk" is töredéke egy fényképezőgép rekesznyílásánál. Másik különbség még a két fényérzékeny réteg között, hogy a papír a piros fényre sokkal kevésbé érzékeny. Ez némely esetben a képeken is látszik, viszont előny, hogy a sötétkamrában piros lámpa mellett sokkal könnyebb a lyukkamerába helyezni, nemúgy m

A múltkori bejegyzésemnél említettem, hogy tárgyfotózáshoz csináltam egy vonalsugárzót (Strip light). Az ötlet nem egyedi és gyorsan megvalósítható, könnyen beszerezhető filléres anyagokból. Hozzávalók: - üres keskeny doboz - alufólia - ragasztó - pauszpapír (selyempapír) Szerszámok: - sniccer (szike) - olló A rendszervakunkat a doboz tetejére rakva és ceruzával körberajzolva, majd sniccerrel óvatosan körbevágva elkészítettem a nyílást a vakunak: A dobozt lefektetve és alufóliát méretre vágtam: Beleragasztva a doboz belsejébe az alufóliát és óvatosan kisimítva (felesleges tökéletesen simára, mert úgyis szórt fényt szeretnénk) hasonló dobozt kapunk: Már csak az előlapot kellett felragasztanom a doboz elejére: A doboz oldalra nyíló ajtaját szándékosan nem vágtam le, két okból: az egyik, hogy így a doboz használaton kívül becsukható - nem sérül a selyempapír. A másik, hogy így a világító sáv széllességét tovább tudom szűkíteni az ajtó becsukásával - akár egész keskeny rés

Szerencsére elmúltak a téli hidegek, így felmentem a padlásra a fotóműhelyemet a téliesítésből kibontani. Tárgy fotót szerettem volna készíteni, így nem tekertem le csak a  fekete hátteremet. A vakut felraktam állványra és ezután kezdődött a "cirkusz"! Egy kis asztalkára lett volna szükségem, amire a kompozíciót összeállítom... Össze vissza vergődve, kartondobozokra felrakva egy bútorlapot oldottam meg a tárgyasztalt. Ekkor döntöttem el, hogy a következő barkácsolásom egy fotóasztal lesz! Amit kigondoltam, az nem egy nagy faragott lábú bükkfa asztal intarziával, csupán két kis bak, amiket össze lehet csukni használaton kívüli állapotában, a tetejére pedig bútorlapot, vagy ha a téma úgy kívánja plexilapot fogok helyezni. A asztal magasságnak kb. 70cm-t terveztem, így kerekítve a lábhosszakat 75cm hosszúságúakra számoltam (lábhossz=70/cos20=74,49cm), a bakok szélességét pedig kis gondolkodás után 50cm-re választottam, mivel anyagfelhasználás szempontjából így gazdaságosan

A Cross Process eljárás a filmes fotózásnál használták. A lényege tömören annyi, hogy a nyers filmet a nem teljesen hozzá való vegyszerrel hívták elő. A negatívot diának, a diát negatívnak. Így a végeredmény szinte kiszámíthatatlan lett, a színek elmentek, a tónusok megváltoztak. Arra gondoltam, ezt a kicsit felkavarodott színvilágot használom utómunkának egy érdekesnek ígérkező kísérletemhez. Amit ki szerettem volna próbálni, azt nem én találtam ki, de mivel mindig is szerettem a szelektív élességeket a fényképeken, gondoltam kipróbálom ezt a régi trükköt.  Első lépésben elmentem egy üvegeshez és vágattam 2mm-es üvegből lapokat. A lapok  megegyeznek a Cokin P széria szűrőinek a méretével, mivel az optikám elé szerettem volna helyezni őket. A Lapok éleit és sarkait célszerű lecsiszoltatni, a későbbi balesetek elkerülése miatt. Fel is tekertem a szűrőtartót az 50mm-es fix Canon optikámra és a frontlencséhez legközelebbi szűrőhelyre be is raktam a teljesen áttetsző üveglapot. Ezután már

Lyukkamera elve pofonegyszerű. Végy egy dobozt, fúrj rá egy lyukat és a lyukon bejutó fény a külvilág kicsinyített mását - fejjel lefelé a szemközti hátfalra rajzolja. Minden fényképezőgépnek ez az elve és amióta tökéletesítették a lyukat, lencsékkel, motoros zoom-mal, különleges üvegekkel és bevonatokkal azóta ez a rajzolt kép tökélesedett és papírra - monitorra került. De mi történik, ha elhagyjuk ezt a többezer forintos alkatrészt és visszatérünk az egyszerű lyukhoz...!? Lássuk csak, mit tud egy 12 millió képpontos fényérzékeny lapka, ha mindenféle tökéletesen csiszolt és bevonatoktól mentes egyszerű tűszúrással készült pici furaton jut be a fény! Felhasznált alapanyagok: fényképezőgép vázsapka, alufólia, ragasztószalag Felhasznált szerszámok: fúró, olló, tű  Miután a vázsapkának kirajzoltam a középpontját (körzővel vagy vonalzóval, hasznos az alkoholos filc), egy 5mm átmérőjű fúróval kifúrtam a műanyagot. Alufóliából kivágtam kb. 20x20mm-es darabot, majd ragasztószalaggal szépe

A fényt nagyon sok mindennel lehet formálni, terelni. Mint mindenki tudja, a fehér szín visszaveri - a fekete elnyeli a fényt. Sok videót, ismertetőt, leírást lehet látni az interneten a különféle külső vakura szerelhető fénymódosítókról. Van itt egyszerű műanyag kupak diffuzer, felfújható "úszógumi" mini szoftbox, fehér vászonzsák és még számtalan kiegészítő. Már sokszor kellett kevés fényben fotóznom, ilyenkor a mennyezetre irányított vakuval és a vakuból kihúzható kis műanyag lapkával derítettem a témát. De olyan helyeken, mint pl. esküvőn a templomban, ahol a belmagasság miatt ez a módszer nemigazán használható, számomra eddig a vakura húzható fehér zsák volt a legegyszerűbb megoldás amit használtam. Ez a mini szoftbox jól teljesített eddig, de volt jópár helyzet, amikor szórtabb fényre lett volna szükségem. Ezért úgy gondoltam itt az ideje a vaku kis kihúzható lapkáját kicsit felturbózni! Az interneten rákeresve a "flash bouncer" kifejezésre, számtalan meg