Bejegyzések

Anastigmat 400/3.9 optika teszt

Kép
Még régebben vásároltam egy Anastigmat 400mm-es F3.9-es fényerejű optikát. Kíváncsi voltam mekkora képet rajzol, mert eddig csak nagyságrendileg tudtam a méretét... Ezt az optikát régen egy epidiaszkóp lencséje lehetett. A teszt eredménye az lett, hogy a végtelenbe állított fókusz mellett kb 40cm átmérőjű kört tud kirajzolna az optika. Ez nagyságrendileg 28x28cm-es képméretnek felel meg. Ha közelebbi tárgytávolságú képet szeretnék, akkor a kirajzolt kép mérete jelentősen megnő. Viszont több dolgot is figyelembe kell venni egy esetleges kamera tervezése során. Ilyen például, hogy 1:1 képméretet (tehát pl. egy portrén a fej a képen ugyanakkora legyen mint a valóságban) 80cm-es kihuzat kell - tehát a kamera vázának meglehetősen stabilan kell elviselnie a ránehezedő optika (1.7kg!) + kihuzat + kazetta és egyéb alkatrészek súlyát. A 80cm-nél közelebbi "makro" fotózáshoz pedig még nagyobb kihuzat szükséges, viszont ekkora nagyításnál már nagy valószínűséggel a

Letaszított - Fallen

Kép
Úgy gondolom, hogy a digitális képek utómunkálataiban otthonosan mozgok, hiszen ebben "nőttem fel". Talán most már el merem azt is mondani, hogy az archaikus fényképészeti technikák ismerete is csörgedezik az ereimben. Sok analóg képet digitalizáltam már - sok jobb lett a monitoron nézve mint az eredeti. Hiszen pár gombnyomással pillanatok alatt be lehet állítani a görbéket, szinteket, kontrasztot, szaturációt. Ráadásul az adobe programozóinak köszönhetően rétegekkel lehet még szebbé varázsolni egy-egy képet. Tegnap viszont olyan dolog történt velem (végre?), hogy az általam készített üvegnegatív digitalizálásával egyszerűen nem boldogulok! Hiába a nagy nyomdai speciális negatív-szkenner, többszöri próbálkozás és több órás utómunkával egyszerűen csak közelíteni tudom azt a látványt a monitoron, mint amit ugyanez az üvegnegatív tíz perces laborálással a fényérzékeny papírral tesz! A kész papírképet gond nélkül be tudom digitalizálni, de az eredeti üvegnegatív kifog rajta