Nagy Krisztián - A naplóm

Makró felvétel készítése nagyformátumú kamerával nem a legegyszerűbb feladat. Persze egyszerűnek is mondható, hiszen csak jó nagy kihuzat kell, egy jó optika, élességállítás és már kész is.... A valóságban viszont elég összetett a feladat, hiszen a közeli téma miatt a világítás már nem is olyan egyszerű, hiszen a kamera saját maga árnyékolja le a fényeket. A nagy kihúzat miatt, a kameraállvány sokkal jobban igénybe van véve, könnyebben beremeg a kamera. A nagy kihúzat miatt számolni kell a fényérték esésével. A nagy nagyítás ráadásul a kis mélységélességet is hozza magával, ami miatt rekeszelni kell az optikát, így további fényérték vesztés lép fel. Ezek mellett a kollódiumos fényképezés nehézségei csak fokozzák a kép elkészítésének a menetét, hiszen tökéletesen tisztának kell lennie a hordozónak, szépen kell megönteni a felületet, az exponál ideje sem lehet túl hosszú, hiszen csak nedves állapotában használható a megöntött lemez. Ott van még a hívás is, amivel további nehézs

Nagyjából tíz nap múlva egy új élet születik. Kedves ismerősömnek már jó ideje tartoztam egy fotózással, amit most így a második gyerkőcük születése előtt meg is ejtettünk... Tudtam, hogy a kettő éves fiuk is szerepelni fog a képen, ami jelentősen megnehezíti egy kollódiumos nedves eljárással készülő fénykép megvalósítását. Hiszen neki még az izgő-mozgó funkciói igen erőteljesek, így még csak gondolati úton sem merült fel bennem, hogy hosszú 5-6 másodperces expozícióval próbáljam meg lefotózni a családot. Hevenyészett, enyhén Picasso stílusú vázlatot készítettem az elképzelésemről, ahol talán majd el tudom csípni azt a pillanatot, hogy mindenki éppen jó helyen lesz a képen és mindenki a mélységélességi tartományon belül marad: Ahhoz, hogy ne mozduljanak be az expozíció alatt, szinte az összes stúdióvakumat mozgósítottam: Összesen 1460Ws vakuteljesítmény, 210mm-es optika F4.5 rekesszel Úgy gondoltam, hogy a szobát lesötétítem, így akár több másodpercig is nyitv

Az idei év első képelfogadásomat köszönhetem a Békéscsabán megrendezésre került, XVI. "Csak tiszta forrásból..." fekete fehér képeket elfogadó pályázatnak. Köszönöm a szervezők és a zsűri munkáját!

Nemrégiben a zsibpiacon belebotlottam egy aránylag nagy teljesítményű Bowens Mono 400D stúdióvakuba. Meg is vettem, hiszen ekkora teljesítményűek a mostani vakujaim is és mint tudjuk, fényből sohasem elég. A Bowens cég rendszerteremtő volt, hiszen Ők fejlesztettek ki egy bajonett rendszert, aminek a segítségével rengeteg féle kiegészítőt tudunk csatlakoztatni a vakufejekhez, pl. szoftbox, szűkítő, méhrács, stb. Új szerzeményem, sajnos még a rendszeresített bajonett előtti lehet, így a meglévő szoftboxaimat, beautydish-t nem tudom rárakni - mivel ezen a vakun két csavaros fül tartja a kiegészítőket egy viszonylag nagy átmérőjű - 150mm-es belecsúsztatható körben. Így marad a barkácsolás, miután  letisztítottam a piac porát elkezdtem hozzá kitalálni egy reflektort,  amivel irányítani lehet majd a vaku villanását.  150mm-es csatlakozó kör a rögzítő fülekkel. Szerencsére ernyőnek van furat a foncsor alsó felén, így azt is lehet majd használni Nem kellett túl sokáig agya

Készítettem egy 7x10cm-es kicsi méretű, kollódiumos nedves eljárással fotózott fényképet, fekete üveglapra. Szerettem volna neki készíteni egy Steampunk stílusú installációt. Egy fém bonbonos doboz nagy átalakulása (munkafolyamat és kész doboz) Munkafolyamat részletei: Maradék fa lécből készült a kép kerete  Ragasztással összefogott keret - ez a külső fele, ahova a borításkor az átlátszó üveg lesz rögzítve A fa keret belső oldala, ide kerül majd a fénykép Fém doboz tetejére felrajzoltam az ablakot... ...és kivágtam kicsi csiszoló koronggal A doboztető és a fa keret rögzítése... ...négy sarkába egy-egy csavarral Alkatrészek - doboztető a kivágott ablakkal, fa üveg és képtartó keret, külső üveg, a kép dobozával A fa keret kicsi átalakítással LED világítást kap Kicsi marófejjel gyorsan ki lehet forgácsolni a LED alumínium profil helyét Fehér ledek a próbához Első teszt a világítással A fehér LED világítást le

Ma egy friss kollódiumos nedves eljárással készített képemen próbáltam az "analóg photoshop-ot": kézzel színeztem a képet, illetve teszteltem a frissen oldott és még nem próbált szandarak lakkomat. Régebben már próbáltam ezt a módját a színezésnek: finom pasztellkréta-port finom ecsettel kell óvatosan "beütögetni" a kép porózus felületébe, apró finom mozdulatokkal. Természetesen ügyelni kell arra, hogy a szín csak oda kerüljön a képen ahova szeretnénk, illetve csak direkt színeket tudunk használni - amilyen a krétapor olyan lesz a kép. További nehézség, ha nem sikerült eléggé mélyre (ha lehet egyáltalán mélységről beszélni) juttatni a festékport a felületbe, a lakkozásnál a lakk könnyedén lemossa a kép felületéről a port.

2017. november 11-én a kiállítás utolsó előtti napján sikerült eljutnom egy ma is élő fotós legenda, Sebastiao Salgado kiállítására a Műcsarnokba. Korábban már láttam a "Föld sója" című dokumentumfilmet, amely Salgado - "Genesis" fotósorozatáról is szólt. Amikor megtudtam, hogy egy egész nagy tárlatot rendeztek be a fekete-fehér fényképeiből, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon tetszettek a képek, amelyeknek szinte az egész épületet berendezték. A képek tematikát is követtek, földrészekre voltak felosztva a termek. A fényképeket nézegetve természetesen voltak olyanok is, amin gyorsabban átsiklik az ember, de a többségük megfogja a nézőt. Olyan érzésem volt a kiállítás után, mintha egy másfél órás színvonalas fekete-fehér National Geographic filmet néztem volna meg óriási kivetítőn. A fényképek tónusai a végletekig ki voltak húzva és ezért kissé drámai képi világgal rendelkeztek a fotók - nekem tetszenek. Fantasztikus élmény volt