Nagy Krisztián - A naplóm

A minap foglalkoztam az üvegre készült ambrotípia színezésével. Akkor azt a módszert választottam, hogy akril festékkel a kép üveg oldalát festettem meg, óvatosan pici fejű ecsettel. A festés közben eszembe jutott, hogy még régebben digitálisan mennyivel egyszerűbb volt a szkennelt képet színezni a monitoron egérrel. Na de várjunk csak! Miért nem színezhetném digitálisan a kézzel fogható üvegképet!? Ötvözni a 160 éves technikát a jelenkori digitális világgal! ...és ekkor bevillant egy kulturperverz ötlet... Van rá megoldás! Yesterday  I painted a ambrotype glass picture. Then I chose the method that the picture painted with acrylic paint on glass side with small-headed brush. While painting I remembered that was much simpler used to digitally scanned images to color on my monitor with mouse. But wait a minute! Why can not I digitally colored to really tangible glass picture!? 160-year-old technique combined with the contemporary digital world! ... and then fla

Régebben készítettem orchideáról ambrotípiát (üveglapon direkt pozitív kép). Már régebben is próbálkoztam ezeknek a kollódiumos képeknek a színezésével. Ez nem egy újkeletű dolog, hiszen már 150 évvel ezelőtt is voltak színezett kollódiumos képeket. A napokban láttam az interneten egy színezett ambrotípiát és újra felötlött bennem a kísérletezés lehetősége. Eddig finom pasztellkréta porral és puha ecsettel ütögettem a kollódiumos kép színén a porózus rétegbe a színes szemcséket. A lakkozásnál viszont a lakk sok krétaport lemosott a kép felszínéről - így fakult a kép. Most kipróbáltam egy más módszert: a kész kép a hátoldalán - az üvegre festettem akril festékkel a színeket. A festett oldal nem néz ki valami szépen - erős színek, tónusok és részletek nélküli "pacsmagolás". Viszont a kép megfordítva, a virágok szirmait alkotó ezüst kitakarja a túloldali festést, illetve tónusok és részletek is megjelennek a képen.  Eredeti kép  Hátoldali festés Sz

Még 2013 nyarán készítettem egy aktképet üveglapra. Eddig csak cianotípiával próbáltam papírképet készíteni belőle, de ott nemigazán tudtam előcsalogatni a kép tónusait. Most eszembe jutott mi lenne, ha kipróbálnám Van Dyke Brown eljárással. Sajnos a telefon kamerája nem épp a legjobb színhűségű... 13x18cm üvegnegatív, 3ml oldattal érzékenyítve összesen 5 perc exonálás, a széleknél -90sec -90sec, 30cm-ről világítva, 

A múltkoriban készített óramű makró üvegnegatívról készítettem papírképet. Van Dyke Brown (kallitípia) eljárást választottam. 6 perces exponálás UV fénnyel 50cm-ről  1200dpi felbontásban így néz ki a papíron a kép

Archaikus eljárásokkal készítek fényképeket - így mondhatni szeretem a régi dolgokat. Ezen felül szeretem a karórákat is. Talán nem is meglepő, hogy hagyományos analóg (mutatós) órát hordok. Minden reggel felhúzom az óraszerkezetet és indulhat a nap. Szerettem volna a karórámról egy fényképet, igazán nagy nagyítással, így a fa kamerámra felraktam egy 210mm-es optikát, a harmonikát amennyire csak lehet kihúztam (750mm). Ekkora kihuzattal még nem töltötte ki a 18x24cm-es képméretet az órám, így gondoltam egyet és az óra - optika közé beraktam egy nagyítólencsét. Elég sokáig eltartott mire kikísérleteztem, hogy az órától milyen messzire rakjam a nagyítólencsét, illetve a nagyítótól az optikát, de végül sikerült a beállítást megtalálnom. Ezután jöhetett a kalkulálás... vajon milyen hosszú záridővel készítsem a képet!? Alap esetben pl. egy portrénál 5-6 másodperces záridővel dolgozom. Dupla kihuzatnál (tehát a 210mm-es optikánál 420mm kihuzat) a záridő is megduplázódik. Jelen