Nagy Krisztián - A naplóm

Van amikor kitalálsz valamit, agyalsz rajt, elképzeled mit és hogyan, de végül teljesen másként alakul a dolog. Ennek ellenére a végeredmény jól sikerül. Valljuk be őszintén, sok esetben ez a véletlen nélkül fabatkát sem érne jópár fénykép! A Kecskeméti Fotókör új témája -sorsolás után- a "Hátulról" lett. Kicsit megakasztja a gondolkodást ez az egyszerű téma. Hiszen bármit le lehet fotózni hátulról!? Ez így is van, de ha egy kicsit "művészibb" képet szeretnénk, akkor bizony nem is olyan kicsi az a fa amibe vágtuk a fejszénket. Mivel az emberábrázolás foglalkoztat leginkább, így számomra egyértelmű volt, hogy valami akt - félakt jellegű képet szeretnék készíteni, természetesen hátulról. Késő délután ki is álltam a kocsival a garázsból, hogy fel tudjak menni a padlásra a fotóműhelyembe. Elkezdtem átrendezni az előző Kártyajáték fotózása után beállított eszközöket. Hagytam a fekete hátteret, a vakukat átraktam ellenfényes fotózáshoz: jobbról - balról kb 45 f

A hétvégén esős, borús volt az időjárás, nyárhoz képest igencsak hűvös - de tökéletes a padlás fotóműhelyem klímájához! Így fel tudtunk menni anélkül játszani, hogy izzadságba fürödtünk volna. Így Józsi barátommal kihasználtuk a lehetőséget - volt egy elképzelése fotómontázs készítéséhez és megfotóztuk hozzá a képeket. Ma nézegettem a fényképeket a memória kártyámon és megtaláltam a "Kártyajáték" montázshoz fel nem használt fotókat is. Gondoltam megosztom a tapasztalatokat: A fotózásnál három fényforrást használtunk, egy 50x70cm-es szoftboxot és egy ezüst ernyőt és az asztal felett egy kis vakut derítésnek. Miután a leendő montázs állandó kellékei a helyükre kerültek, jöhetett a fotózás. Józsi beült az asztalhoz a kitalált pozíciókba - átöltözve minden alkalommal - megpróbálva más-más személyiségeket felvenni. Fontos volt, hogy a fényképezőgép ne mozduljon és nehogy megváltozzon az optika állása, így a látószög és a manuális fókuszt beállítása után már nem nyúltam a géphez

Ismét játszottam kicsit a sötét kamrában, 24x18-as méretre nagyítottam a múltkoriban fotózott negatívokat. Ekkora nagyításokat már könnyen és részletgazdagon lehet szkennelni, de igazándiból papíron van a helyük!

A filmes fotózás sava-borsa a nagyítás. Amikor fogja az ember a negatívot és a lesötétített  piros lámpás, vegyszer szagú szobában pár másodperc alatt a fényérzékeny papírra rávilágítja a nagyított képet. Majd a várakozás, ahogy a hívó folyadékban kezd megjelenni a kép és a piros lámpa derengő fényében próbálja a fotós eltalálni a megfelelő kontrasztot és hogy nehogy túlhívja a fényképet. A Kecskeméti Fotókör táborának utolsó vendégnapján sikerült végignéznem, hogy hogyan is megy ez a folyamat. Megtetszett a dolog, úgyhogy az elmúlt egy hétben kiépítettem otthon egy kis fotólabort! Ezúton is köszönöm a segítséget mindazoknak a barátaimnak, akik segítettek ebben! Szóval tegnap délután nekifogtam az előkészületeknek, a kamra 60x60-as ablakára fekete kartont ragasztottam, a vásárolt hívót és fixert a megfelelő arányokban hígítottam vízzel, bekapcsoltam a piros lámpát és magamra csuktam az ajtót. Nagyítógépbe a negatív, papír a helyén. Mivel a levilágítás idejével nem voltam tisztában, c