Nagy Krisztián - A naplóm

Monitort vásároltam. Eddig egy LG 19"-os 4:3 képarányú TFT monitort használtam, amiben gyárilag benne volt a TV tuner. Amikor ezt a monitort választottam elsősorban a TV funkció tetszett meg benne, illetve a 4:3-os képarány jobban passzolt a fotók feldolgozásához is az akkori Fuji 9500-assal készítet képeimhez. Maga a monitornak szép színei, aránylag jó kontrasztja volt, viszont főleg felső részén látszódott fekete képnél a háttérvilágítás "kiszivárgása". Mivel a technika fejlődik gondoltam itt az ideje a monitort is fejleszteni. Ezt a döntést több dolog is alátámasztotta: 1., a tükrös géppel készített fényképek képarányának a 16:9-es széles képernyő jobban megfelel (a kép teljes méretben ráfér a képre úgy, hogy jobbról-balról a Photoshop szerszámok elférnek - így nem takarnak rá a fotóra) 2., szerettem volna nagyobb monitort 3., LED háttérvilágítás, magasabb kontraszttal, kisebb fogyasztás mellett 4., ...és nem utolsó sorban aránylag jó áron el tudtam adni az LG monito

Este fürdetés után, lefekvés előtt készült a felvétel Krisztián fiunkról.   Feltekertem a gépre a fix 50mm-es optikát, felraktam a gépre a vakut felfelé nézve, portréra átfordítottam a gépet, a vakut pedig hagytam a mellettem lévő falra villanni. A háttér szintén a szoba fala volt, ami barackvirág színű. Nem volt semmiféle előkészület, rafinált világítás, derítés, hajfény, csak egy egyszerű gépvázra rakott vakuzás. Három felvételt készítettem, utána futás az ágyba! Az utómunka is belefért 10 percbe: a RAW konvertálásnál a színegyensúlyt kellett beállítani, mivel a barackvirág színre vakuzás elvitte a képet a meleg árnyalatok felé. A felső sorban található fehéregyensúly pipettát célszerű használni  erre a célra. Kijelölni egy fehér részt, megmutatni így a Photoshopnak, hogy mit szeretnénk fehérnek látni. Profi fotósok ezt fehéregyensúly kártyákkal oldják meg: készítenek az adott fényviszonyok mellett egy referenciaképet, ahol megkérik a modellt, hogy tartsa egy pillanatra a kártyáka

A pisztolyos képeimből kiindulva nem volt nehéz kitalálni, hogy mi lesz a képfeldolgozás folytatása, úgyhogy ismét egy kis Photoshop ujjtorna következett:   A fő koncepció valami titkosügynökös, robbantós, filmplakát szerű kép összehozása volt. Az interneten keresgélve mindenféle tűz, robbantás, atomfelhő kép között böngészve találtam meg a hátteret, amin ha jól láttam valami Bathman figura is volt, amit retusálással kiszedtem, illetve a képnagyobbítás miatt a jpg hibákat Gaussian Blur-ral elmostam (ez az elmosás amúgy is kellett volna, a mélységélesség hatás miatt). Az alapképre a szokásos plusz két alapkép réteggel megoldottam a fény-árnyék játékot az arcon (a "34. évfolyam" bejegyzésnél írtak alapján). Szelektíven adtam még fényt a kívánt részekre (főleg a pisztolyra), illetve a kézfejen sötétítettem, hogy ne vigye el annyira a tekintetet. A portréra raktam ferdén egy fotófiltert, narancssárga színátmenettel, mintha a robbanás fénye világítaná meg az arcot. A hátteret k

A múltkor jól bevált világítást újból összeállítottam. Jelentősen gyorsabban sikerült mindent a helyére rakni, főleg hogy a háttér karnisra való rögzítéséhez vettem 4db enyvezéshez használt erős, rugós csipeszt - így könnyebb volt felerősítenem. Barátom kért meg, hogy készítsünk róla pár portrét, amit majd fel tud használni a későbbiekben is. Összesen kb. 50 kép készült, ebből számomra 2-3 db van ami tetszik is. Ennél a képnél különösebb utómunka nem történt, a RAW konvertálás után szinte csak a pulóverre raktam egy kis fényt Quick Mask segítségével. A bal vállon igazítanom kellett mert nagyon lógott, így a Filter/Liquifi segítségével könnyen korrigálni tudtam. A másik kép ami nekem tetszett már több utómunkával készült: Egy kis retusálás után (nyaklánc kivillanás), a szemeket kiemeltem, majd egy új réteget készítettem, abból a célból, hogy az arc bal oldalát sötétítsem kicsit. Nagyméretű fekete ecsettel befestettem a kép bal oldalát és a réteg stílusát átraktam Multiplay-ra. Fehérr

Engem is utolérnek az évfordulók. Jelen esetben a 34. születésnapom... Ebből az alkalomból  nem  éppen gyertyafújós képet készítettem. (Figyelem! A következő kép elkészítése szigorúan nagykorú felügyelete mellett végezhető, a felhasznált eszközöket minden esetben alaposan ellenőrizni kell!) Végre itt volt az alkalom, hogy a mostanában beszerzett fekete textil hátteret és a hajfény vakumat is kipróbáljam. A kép koncepciója olyan rosszfiús, gengszteres fotó elkészítése volt. Egy héten át növesztettem a szakállamat, hogy valamicske kis körszakáll szerűség legyen az államon, felvettem egy fekete inget, hátrazseléztem a hajamat, felvettem a napszemüvegemet és ami a képhez legjobban kellett: kölcsönkértem egyik ismerősömtől a pisztolyát. Persze az önportrénál az a legnehezebb, hogy valahogy el kellene a fényképezőgépet sütni. Ezt a feladatot a feleségemre bíztam. A gépet technikailag beállítottam, próbáltam pózolni, kompozíciót pedig instrukciókkal rábíztam. Az alap kép a RAW konvertálás

Nemrégiben néztem egy "werkfilmet" ahol is a fotózás közben kommentálták is az eseményeket, magyarázatokkal. A film főleg az egy fényforrással való munkát mutatta be, mivel így aránylag kis költséggel is szép képeket készíthetünk. Kutakodtam a képeim között és egy ilyen "gyöngyszemre" akadtam. Egy fényforrás jobbról, fehér háttér előtt. Természetesen az egy darab fényforrás nem azt jelenti, hogy egy vaku vagy lámpa és semmi más - mivel így azért elég kemény képeket kapnánk. A fényt azért formálhatjuk: derítőlappal, ernyővel, szoftbox-al. Ebben az esetben szinte csak egy dologra kell figyelni: a modellre, mivel a fejtartás nagyon sokat befolyásol majd az árnyékok kialakulásánál. Vigyázni kell a "kilógó alkatrészekre" - főleg az orral, mert csúnya árnyékot vethet és így olyan hatást kelthet, mintha nagyobb lenne a mérete. Mivel csak egy fényforrás van, ezért a bevilágítás nem egyenletes - de itt ez a cél: az árnyékokkal való játék. Persze derítőlappal javí

A fiam egyre ügyesebben épít Lego-ból mindenféle autónak kikiáltott járművet. Négy évesen elég sokfélét csinált már a szétbombázott Lego Racer-ekből, amikből így van jópár alkatrész. Ki is találtuk, hogy fotózzuk le a műveket, mivel egy-egy alkotás nem valami hosszú életű. A gyerekszobában az első fotó után látszott, hogy ide valami "komolyabb" megoldás kell, mint a szőnyegre lerakott autó 4 másodperces záridővel. Ezért barkácsoltunk egy "minilabort", hogy mindegyik jövőbeli autót kb. hasonló módon tudjuk majd fotózni. Így született meg a 10 perces projekt -remélhetően- sorozat első darabja. Kerestünk egy kartondobozt, az egyik oldalát bevágtam és behajtottam a doboz belsejébe, úgy hogy a túlsó saroknál íves legyen a visszahajtás. Kerestem egy tekercs papírt, de lehet sima gépírólap is... ...és kibéleltem a dobozt. Nemigazán figyeltem a pontos illesztésre és hogy tökéletesen sima legyen a felület, nem éreztem szükségességét a projekt volumenéhez mérten.    Ezután