Nagy Krisztián - A naplóm

Szerdánként van Kecskeméten a fotókör, ahol összejövünk egy kis beszélgetésre. 17,30 óra körül kezdődik ez a kis "eszmecsere", úgyhogy a munka után van kb. 1 órányi időm, amit tegnap úgy töltöttem el, hogy kiültem a főtéren a csobogónál. Persze a fényképezőgépem nálam volt így a telét fel is raktam és fotózgattam a galambokat, ahogy inni próbálnak a vízből. Ez magában nem is lenne olyan érdekes, de ezek a galambok nem a szökőkút peremére szállnak le és úgy kortyolnak, hanem a szökőkút vízfolyásos - erősen lejtős oldalán próbálnak megállni, miközben a sodrás a lábukat próbálja eltolni. Elég viccesek, ahogy így "vízisielnek". "Vízisí oktató" Szóval fotózgatom a galambokat és közben persze figyelem a környezetet is. A mellettem lévő padokon emberek ülnek - beszélgetnek, mozgáskorlátozottak tolószékben "levegőznek", hátam mögött sakkoznak, egy lány olvasgat. Miközben így elvagyok és várom a galambokat, amiket a futkározó gyerekek elijesztettek, od

Elkezdtem... Gondoltam írok pár sort, hogyan is alakul fotós munkásságom. Eddig főleg tájképeket készítettem - többségében az alföldön. Most viszont szeretném nagyobb fába vágni a fejszémet, mivel egyre jobban kezd érdekelni az emberábrázolás. Mivel sikerült családi házba költözni, így már hely is lesz hozzá: szeretném a padlást berendezni egy kis házi "stúdiónak". A padlástér nincs kiépítve, így a garázsból lehet egy mennyezetbe épített létrával feljutni. Sajnos nincs a tető leszigetelve, így télen hideg, nyáron meleg lesz, de kezdeti próbálkozásnak megteszi. A felszerelést már jóideje elkezdtem beszerezni, illetve barkácsolni. Sok jó ötletet láttam az interneten, ezek felhasználásával a következőket hoztam össze: - kicsi régi vakukat a vateráról - ezekhez készítettem vakukioldót, ami a főfény villanására kioldja a slave vakukat - van két ernyőm, egy nagy családi fehér esernyőm és egy kisebb szürke színű, aminek a belsejét majd valahogy fényvisszaverő ezüst színűre szeret